előző nap következő nap

„...te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, nagy a szereteted...” Jón 4

1Ez azonban nagyon rosszul esett Jónásnak, és megharagudott. 2Így imádkozott az Úrhoz: Ó, Uram! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még hazámban voltam! Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, nagy a szereteted, és még a rosszat is megbánod. 3Most azért Uram, vedd el az én életemet, mert jobb meghalnom, mint élnem! 4Az Úr azonban ezt kérdezte: Igazad van-e, hogy haragszol?! 5Azután kiment Jónás a városból, letelepedett a várostól keletre, készített ott magának egy kunyhót, és odaült az árnyékába, hogy lássa, mi történik majd a várossal. 6Az Úristen pedig úgy intézte, hogy egy bokor nőjön Jónás fölé, árnyékot tartva a feje fölött, és megvédje a rosszulléttől. Jónás nagyon örült a bokornak.7Isten azonban úgy intézte, hogy másnap hajnalhasadáskor egy féreg megszúrja a bokrot, és az elszáradjon. 8Amikor kisütött a nap, Isten úgy intézte, hogy tikkasztó keleti szél támadjon. Jónás napszúrást kapott, ájuldozott, a halált kívánta magának, és azt mondta: Jobb meghalnom, mint élnem! 9Akkor Isten ezt kérdezte Jónástól: Igazad van-e, amikor haragszol emiatt a bokor miatt? Ő így felelt: Igazam van! Haragszom mindhalálig! 10Az Úr ezt mondta: Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél; amely egy éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult. 11Én meg ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott a sok állat is!
Ezek a gyönyörű szavak Jónás szájából a legnagyobb keserűséggel hangzanak el. Jónás az Ószövetség törvényét szeretné érvényesíteni: „Szemet szemért, fogat fogért..." (2Móz 21,24). Miért akar Jónás ítéletet ott, ahol Isten irgalmasságra indul a megtért életeken? Gondoljunk arra, amit Jézus mondott:Öröm van a mennyben csak egyetlen egynek a megtérésén is! Ne legyünk Isten irgalmasságának „ellendrukkerei".

RÉ 107 MRÉ 107

„Ébredjetek, menjünk!” (Mt 26,36–46) Mt 26,36–46

(46) „Ébredjetek, menjünk!” (Máté 26,36-46) A Gecsemáné kerti jelenet rámutat Jézus Krisztus személyének titkára, ugyanakkor a mi nyomorúságunkra, amely megváltás után kiált. – 1. Ez a jelenet Jézus emberi természetére utal, hogy neki is el kellett csendesednie, könyörögnie kellett, hogy hűségben megálljon az Őt küldő Atya előtt (36). A kínhalál előtt szomorú volt, gyötrődött, nem tudott aludni (37-38). Könyörgéséből kiderül, hogy Ő is félt a haláltól, kérte az Urat, ha lehetséges, távozzék el küszöbéről a keserű kínhalál közelsége (39). – Ez a jelenet Jézus Isten voltára utal, hogy mindezek ellenére mindenben az Atya akaratához igazodik és engedelmesen végig járja az Atyától rábízott útját, amelynek vége nem a kereszt, hanem a húsvéti üres sír, és mindaz, amire még várunk. Jézus isteni természetét bizonyítja, hogy nem enged, és isteni erejével tud nem engedni a félelem, a gyötrelem, a kísértés hatalmának (39). – 3. Ebben a jelenetben a mi nyomorúságos voltunk a tanítványok viselkedésében mutatkozik meg, akik nem tudnak egy órát sem virrasztani, nem tudnak kitartóan imádkozni, hanem úrrá lesz rajtuk a test és a lélek, az egész ember megfáradása (40-45). A tanítványok mindig visszaalszanak: ez az ember nyomorúsága, amely krisztusi, tökéletes megváltás után kiált! Urunk, nem megy, újra és újra elfáradunk, elrestülünk, elbukunk; segíts! Mindig vannak ügyeletes ébresztők, akik a korábbiakat kiszáradt pataknak minősítik, és majd ők megmutatják, milyen a hívő élet; de bizony ők is kifáradnak egykor; aztán jönnek újabb ébresztők! Urunk, ha Te ébresztesz, csak akkor van esély (46).