(46) „Ébredjetek, menjünk!” (Máté 26,36-46) A Gecsemáné kerti jelenet rámutat Jézus Krisztus személyének titkára, ugyanakkor a mi nyomorúságunkra, amely megváltás után kiált. – 1. Ez a jelenet Jézus emberi természetére utal, hogy neki is el kellett csendesednie, könyörögnie kellett, hogy hűségben megálljon az Őt küldő Atya előtt (36). A kínhalál előtt szomorú volt, gyötrődött, nem tudott aludni (37-38). Könyörgéséből kiderül, hogy Ő is félt a haláltól, kérte az Urat, ha lehetséges, távozzék el küszöbéről a keserű kínhalál közelsége (39). – Ez a jelenet Jézus Isten voltára utal, hogy mindezek ellenére mindenben az Atya akaratához igazodik és engedelmesen végig járja az Atyától rábízott útját, amelynek vége nem a kereszt, hanem a húsvéti üres sír, és mindaz, amire még várunk. Jézus isteni természetét bizonyítja, hogy nem enged, és isteni erejével tud nem engedni a félelem, a gyötrelem, a kísértés hatalmának (39). – 3. Ebben a jelenetben a mi nyomorúságos voltunk a tanítványok viselkedésében mutatkozik meg, akik nem tudnak egy órát sem virrasztani, nem tudnak kitartóan imádkozni, hanem úrrá lesz rajtuk a test és a lélek, az egész ember megfáradása (40-45). A tanítványok mindig visszaalszanak: ez az ember nyomorúsága, amely krisztusi, tökéletes megváltás után kiált! Urunk, nem megy, újra és újra elfáradunk, elrestülünk, elbukunk; segíts! Mindig vannak ügyeletes ébresztők, akik a korábbiakat kiszáradt pataknak minősítik, és majd ők megmutatják, milyen a hívő élet; de bizony ők is kifáradnak egykor; aztán jönnek újabb ébresztők! Urunk, ha Te ébresztesz, csak akkor van esély (46).