előző nap
következő nap

„...félte az Istent, és kerülte a rosszat" Jób 28,12–28

12 De a bölcsesség hol található? Hol van az értelem lelőhelye? 13 Nem ismeri értékét a halandó, nem található az élők földjén. 14 A mélység ezt mondja: Nincs bennem! A tenger ezt mondja: Nálam sincsen! 15 Nem lehet megvenni színaranyért, nem lehet árát ezüstben kimérni. 16 Nem fizethető meg Ófír aranyával, sem drága ónixszal vagy zafírral. 17 Nem ér föl vele az arany és az üveg, arany ékszerekért sem kapható cserébe. 18 Szóba sem jöhet a korall és a kristály: a bölcsesség drágább kincs az igazgyöngyöknél. 19 Nem ér föl vele az etióp topáz, színarannyal sem lehet megfizetni. 20 Honnan jön tehát a bölcsesség? Hol van az értelem lelőhelye? 21 Rejtve van minden élő szeme előtt, az ég madarai elől is el van takarva. 22 Az enyészet helye és a halál így szól: Csak hírét hallottuk fülünkkel. 23 Isten ismeri az ahhoz vezető utat, ő tudja annak lelőhelyét. 24 Mert ő ellát a föld pereméig, mindent lát az ég alatt. 25 Amikor megszabta a szél erejét, és megállapította a vizek mértékét, 26 megszabta az eső rendjét és a mennydörgő viharfelhő útját, 27 akkor megtekintette és számba vette, elkészítette és megvizsgálta a bölcsességet. 28 Az embernek pedig ezt mondta: Íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz elkerülése az értelem.

Az a Jób tesz bizonyságot erről a bölcsességről, aki kiállta Isten tesztjét az életére nézve. Aki a viharokban is megtanult bízni, aki végig ugyanaz maradt. „...félte az Istent, és kerülte a rosszat" (1,1). Szeretjük azoknak a tanítását hallgatni, akik valami nagyot tettek az Úrért, kiállták a próbát, teológiailag építő dolgokat tanítanak. Jób évezredekre visszamenőleg ilyen ember. Milyen jó, hogy olvashatjuk a bizonyságtételét!

RÉ 371, MRÉ 382

„…akik az Úrban…” (Jelenések 14,14-20) Jelenések 14,14-20

(13) „…akik az Úrban…” (Jelenések 14,14-20)* Vegyük komolyan az ítéletet, de ne féljünk, hanem közeledjünk Istenhez, mert Ő már közeledett hozzánk. Isten nem halált, hanem életet akar, ezt egyértelműen kijelentette Jézus Krisztusban. Őrá tekintve lehetünk állhatatosak, és nem a magunk erejéből; Őrá tekintve nem kell szoronganunk, még az ítélettől sem; sőt Őrá tekintve mindenkire reménységgel tekinthetünk. Az ítélet kapcsán köszönjük meg azt is, hogy e világ sok „mocskát” az Úr nem hagyja szó nélkül, és nem is engedi egy határon túl tobzódni. Aki az Úrban van, erős várban van, menedéket adó bárkában!

 

* Mit tudunk meg Isten Igéjéből az ítéletről. – 1. Az örök evangélium hirdetése előzi meg az ítéletet, amely mindenkinek szól és az élő Istenhez hív (6-7). – 2. Az ítéletben megmaradnak az állhatatosak, ők boldogok, teljes békességre jutnak (12-13); de elvesznek mindazok, akik a „fenevadat” követték (8-11). – 3. Eljön majd az ítélet, amikor Urunk megérkezik, ez a régi világ vége és az új kezdete (14). – 5. Mindenki számára eljön a „betakarítás”, van, aki érett búzaszemekként a mennyei csűrbe kerül, mint Isten örök tulajdona, megbecsült vagyona (15); van, akit pedig leszüretelnek, és a borsajtóban megtaposnak (18-20).