1 Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas? 2 Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor jön el ellésük ideje? 3 Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól. 4 Borjaik megerősödnek, felnőnek a mezőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza. 5 Ki engedte szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét? 6 A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet. 7 Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását. 8 A hegyeken keres magának legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt. 9 Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott tölti az éjszakát jászolodnál? 10 Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket? 11 Bízhatsz-e benne, mivel olyan erős? Rábízhatod-e a munkádat? 12 Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja? 13 Vígan verdes szárnyával a strucc, pedig nem gólya szárnya és tolla az! 14 A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki. 15 Elfelejti, hogy ráléphetnek, és a mezei vad eltaposhatja. 16 Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának; nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága. 17 Mert Isten megtagadta a bölcsességet tőle, nem részesítette értelemben. 18 De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán. 19 Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel? 20 Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes. 21 Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek. 22 Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől. 23 Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja. 24 Döngve, toporogva kapálja a földet, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava. 25 Boldogan nyerít, ha meghallja a kürtöt, messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt. 26 A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé? 27 A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét? 28 Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn. 29 Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei. 30 Fiókái vért szürcsölgetnek, és ahol holttest van, ő is ott terem.
„Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással…” (Titusz 2,1-10)
Titusz 2,1-10
(1) „Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással…” (Titusz 2,1-10)
AZ EGÉSZSÉGES TANÍTÁS FONTOSSÁGA. Sok gyülekezetből hiányzik az egyház által is elfogadott igei tanítás. A tanítás hiánya nagy zavart okozhat. - Az egyház egyre ritkábban nyilatkozik meg tanítási, hitvallási, tanfegyelmi kérdésekben; abban, hogy mi az adott egyház válasza egy aktuális kérdésre, amit az Ige Egyháza mindig a legjobban megértett Igéből vehet. - A tanítás sokkal nehezebb és sokkal nagyobb felkészültséget igényel, mint a lelkigondozás, vagy az evangélizálás. – Ugyanakkor a tanítás, még az egészséges tanítás is, sokszor eltakarhatja az Úr Jézus Krisztust; a tan, a dogma beárnyékolhatja a tiszta evangéliumot.*
* A fentieket hadd helyezzem vissza a szövegösszefüggésbe, nem megszokott, de elfogadott értelmezésben. Pál Kréta szigetén presbitereket (2) és presbiternőket (3-5) állíttat szolgálatba; egyes értelmezések szerint lelkészeket és lelkésznőket, miközben Kréta püspökét, Tituszt is inti hiteles életre, amely alátámasztja a tiszta tanítást és erővel telíti az igehirdetést: ezt hallgatva megtér az ellenség is (6-8). Ezekre az intézkedésekre nagy szükség volt, mert a krétaiak ingatagok, bizonytalanok voltak a hitben és hajlamosak voltak mindenféle tévelygésre.