„...béküljetek meg az Istennel!" 2Kor 5,11–21
„...béküljetek meg az Istennel!" (20). Miért kellene Istennel megbékülni? Hiszen ő szereti a világot, és mi is szeretjük őt. De panaszaink, kétségeink, lázadásaink arról tesznek bizonyságot, hogy nem vagyunk elégedettek a „sorsunkkal". Bezzeg a másiknak mennyivel jobb dolga van... Úgy kell megbékülnünk mindenható Urunkkal, hogy az ő kezéből hálaadással fogadjuk el az áldást és az egészséget, a megpróbáltatást, betegséget és nehézségeket is. Mind jó, amit Isten nekünk adott. Csak hálát adhatunk Mennyei Atyánknak, aki nemcsak jó ajándékok sokaságával, de próbatételeinkkel is közelebb visz a célhoz, az örök élethez.
RÉ 227, MRÉ 373
„Mutasd meg rajtam jóságod jelét…” (Zsoltárok 86) Zsoltárok 86
(17) „Mutasd meg rajtam jóságod jelét…” (Zsoltárok 86) Az Úr megmutatta rajtunk jóságát. Egyszer mindenkinek eljön a nyomorúság ideje (7), amikor csak az Úr megtartó jósága segíthet. - Ekkor döntő kérdés, hogy az ember csak kiáltoz fájdalmában, vagy tud kiáltani valakihez, aki bizonyosan mellette áll, a bajban is.* Az Úr az egyetlen, akihez mindenkor fordulhatunk, a nyomorúság idején Őhozzá kiálthatunk. Ne csüggedjünk, mi a hívei vagyunk, Őbenne bízunk (2), ezért Őhozzá kiáltunk (3), Őhozzá emeljük lelkünket (4). Nem fogunk csalódni, mert Ő jó (5), szabadító (2), kegyelmes (3), ezért nyomorúságunkban is megörvendeztet minket jóságával (4). - Az Úr jóságának jele az, amikor az ember rádöbben, hogy nincs az Úrhoz hasonló, egyszer majd minden nép és „isten” leborul Őelőtte (8-10). Az Úr jóságának jele az, amikor megtanuljuk az Úr utjait, hogy igazsága szerint járjunk (11). Az Úr jóságának jele, amikor a legfelfoghatatlanabbat is elfogadjuk, hiszen bizonyosak vagyunk abban, hogy annyira szeret az Úr, hogy a sír mélyéről is kiment (13). - Az Ő jóságának fürdőjében kevélységünk alázatossággá lesz, mert ráébredünk, hogy számolnunk kell az Úrral (14), az Ő erejére van szükségünk (16). - Magasztaljuk Őt, mert jóságos az Úr (12).
* Ha van ilyen valaki az életünk bajaiban mellettünk, akkor az a valaki bizonyosan az Úr küldötte.