„Talán nagyobb vagy te... Jákóbnál...?" Jn 4,11–18
„Talán nagyobb vagy te... Jákóbnál...?" (12). Sivatagos tájakon létkérdés a víz. Jákób apja, Izsák maga is megküzdött a kutakért, hogy azokat majd utódjaira hagyja, így biztosítva a túlélést számukra. A létért küzdeni kell, ez a világ rendje. S míg a küzdelmek hosszúak, a győzelmek sokszor csak rövid életűek. Ám itt mégis megfordul a rend, mert nem küzdeni, hanem elfogadni kell. A megszokott rendet Jézus írja felül. Felkínálja azt a „vízforrást", amely soha nem apad ki. Mert őbenne nagyobb van itt Jákóbnál!
RÉ 285, MRÉ 209
„Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved…” (Példabeszédek 7) Példabeszédek 7
(25) „Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved…” (Példabeszédek 7)* Ez a szakasz a „tapasztalatlan”, de „tehetős” férfit óvja (6-9) a céltudatosan kezdeményező, de csalfa nőtől (10-13), aki nemes ügyre hivatkozva kezdeményez (14), végül nincs megállás, utána pedig már nem „ereszt” (15-20). - Mi lesz a vége ennek? A gyönyörből pusztulás lesz. Úgy jár az ilyen, mint bika a „vágóhídon”, mint a bilincsbe béklyózott bolond, mint a kelepcébe szorult madár (22-23). - Tudom, a kérdés sokkal bonyolultabb, de a summa most mégiscsak az, ószövetségi gyakorlatiassággal: Fiam, vigyázz a nőkkel! Így szól a féltő „atyai” intés, a mennyei Atya intése ez. Sok életerős férfi végezte már „vérpadon”, a halál kamráiban emiatt (24-27). - Ennek az oka persze nemcsak a nő, mert a tévedés közös, amelyben mindkettőjük része ugyanolyan súlyos. - Áldott ajándék a férfi és nő szerelme, a házasság medrében, mint ahogy a folyó is a mederben áldás, a medren kívül pusztít.
* Ez most kemény lesz, kérem, ne értsék félre, de csak azt mondom, amit az Ige (zárójelben a hivatkozott igevers).
- Több fejezeten át kérlel az Ige, hogy el ne felejtsük az „atyai” parancsokat, kössük nyakunkba, írjuk szívünkbe, valamint tartsuk meg azokat, hogy éljünk (1-4).
- Ezeknek a parancsoknak kiemelt célja, hogy megóvjanak más feleségétől, a hízelgő szavú idegen nőtől (5).
- Igeszakaszunk most a nők felelősségére mutat rá, akár tetszik, akár nem. A férfi ugyanis csak azokra a nőkre „mozdul”, akiktől valamiféle jelzéseket kap. Tisztelet a nőknek, végképp tisztelet azoknak a sokaknak, akikre a mai szakasz direkten nem vonatkozik.
- De itt most arra mutat az Ige; hogy sok a nők között az olyan, aki mindenre képes az érdekeiért. Mintha érteném egykori fizika tanáromat, aki a feleléskor a készületlen és sírással próbálkozó lányoknak azt mondta: engem a női könnyek nem hatnak meg, a fiúk sírhatnak, ha akarnak, de magának beírom az elégtelent.
- Ez a szakasz a „tapasztalatlan”, de „tehetős” férfit óvja (6-9) a céltudatosan kezdeményező, de csalfa nőtől (10-13), aki nemes ügyre hivatkozva kezdeményez (14), végül nincs megállás, utána pedig már nem „ereszt” (15-20).
- Mi lesz a vége ennek? A gyönyörből pusztulás lesz. Úgy jár az ilyen, mint bika a „vágóhídon”, mint a bilincsbe béklyózott bolond, mint a kelepcébe szorult madár (22-23). Hány, de hány példát említhetnénk erre, bizony „egyházi” körökből is.
- Tudom, a kérdés sokkal bonyolultabb, de a summa most mégiscsak az, ószövetségi gyakorlatiassággal: Fiam, vigyázz a nőkkel! Így szól a féltő „atyai” intés, a mennyei Atya intése ez. Sok életerős férfi végezte már „vérpadon”, a halál kamráiban miattuk (24-27).
- Ennek az oka persze nemcsak a nő, mert a tévedés közös, amelyben mindkettőjük része ugyanolyan súlyos.
- Áldott ajándék a férfi és nő szerelme, a házasság medrében, mint ahogy a folyó is a mederben áldás, a medren kívül pusztít.