előző nap
következő nap

„...elmentek,... hogy megkeressék Jézust" Jn 6,22–27

22 Másnap megértette a tenger túlsó partján maradt sokaság, hogy nem volt ott más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai mentek el. 23 De Tibériásból jöttek más hajók annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr. 24 Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, és elmentek Kapernaumba, hogy megkeressék Jézust. 25 Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: Mester, mikor jöttél ide? 26 Jézus ezt válaszolta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. 27 Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Atya Isten.
„...elmentek,... hogy megkeressék Jézust" (24). Miért keressük Jézus Krisztust? Ez döntő kérdés. Az ember nyomorúsága éppen abban van, hogy a legtisztább szándéka mögött is ott rejtőzik az érdek és a számítás. A sokaság azért keresi Jézust, mert kenyeret adott nekik. Mi mozgatja az embert? Az emberiség szellemtörténetében óriási fordulatot jelentett az, amikor Freud az ember lappangó indítékaira rámutatott. A Szentírás szerint az ember nyomorúsága éppen abban van, hogy a legtisztábbnak álcázott gondolatai mögött is ott van a tisztátalanság. Megváltásra szorulunk.
RÉ 196 MRÉ 365

„Az összeomlást gőg előzi meg…” (Példabeszédek 16,16-33) Példabeszédek 16,16-33

(18) „Az összeomlást gőg előzi meg…” (Példabeszédek 16,16-33) "A te világod most állt helyre, az én világom most zökkent ki..." (Bornemissza Péter: Magyar Elektra). Azzal, hogy az én dolgaim megoldódnak, lehet, hogy a másikéi éppen akkor, éppen azért zavarodnak össze. - Nincs okunk tehát az elbizakodottságra akkor sem, ha jól mennek dolgaink, mert sokan nyögnek ezzel egy időben, sokféle kudarc alatt. Bizony sokszor a saját sikereink miatt lesznek ezek áldozatokká. Ahhoz, hogy mi „éljünk”, és jól éljünk, sokaknak kell nyomorogni. Nem véletlen, hogy az Úr Isten kijelentése az „áldozat” gyakorlatából indult ki, hogy megváltó szeretetét megértesse velünk, ugyanakkor megváltson bennünket, a Krisztusban. - Hisszük, minden gyarló emberi helyreállítást és kizökkentést kézben tart, összefésül a Megváltó Úr. Az Ő mennyei világa „kizökkent" itt a földön (Filippi 2), hogy a miénk helyreálljon. - Ez azonban minket is arra indít, hogy merjük a másik szemével, hitével, kegyességével is nézni a világot, netán merjük a magunk önző világát „beáldozni” a másikért. Ez lenne a Krisztus-követés. Ez a „merész" magatartás lenne az egyház hitelessége; amelynek nyomán aztán megszólíthatná a ma emberét is az Ige. Erre bátorít, erre vált meg a mi Urunk! Van mit megbánnunk, mert önző módon védjük a „saját világunkat".