„Hogyan ismerheti ez az Írást, hiszen nem is tanulta?" Jn 7,14–24
„Hogyan ismerheti ez az Írást, hiszen nem is tanulta?" (15). Bár igen fontos az Írás ismerete, a hitbeli dolgok értelmi megtanulása, gyakorlása, a felismerés csodája mindig a Szentlélek munkája! Írástudatlan leprabetegek Nepálban, iskolázatlan volt alkoholisták Szatmárban, kicsiny hittanosok az iskolában nemegyszer olyan hitvallást tesznek, amit soha nem tanultak vagy hallottak. Nemhogy szív szerint, hanem még dogmatikailag is tökéletesen helytálló módon szólalnak meg! Közvetlenül Isten adja ezt, minket pedig, akik a „hivatalosok" vagyunk, intsen az ő példájuk alázatra!
RÉ 48, MRÉ 48
„Többet ér a jó hírnév…” (Példabeszédek 22,1-16) Példabeszédek 22,1-16
(1) „Többet ér a jó hírnév…” (Példabeszédek 22,1-16) A „jó hírnév”, az őszinte megbecsülés a legtöbb, amivel az ember élhet és távozhat ebből a világból. Ez nem azt jelenti, hogy az illető tökéletes lenne, de mégis jelenti azt, hogy a jó hírnevű ember nemcsak sokak előtt, hanem mindenki előtt, akár a „másik oldalon állók” előtt is hiteles. Az ilyen ember így imádkozik: Uram, csak azt add meg, hogy becsületes emberként távozhassak el ebből a világból, akit ez a tócsákkal teli élet látványosan nem sározhatott be. Megváltásra szorul mindenki: ezért csak Isten kegyelméből mehet át jó hírnévvel valaki az életen. A jó hírnév nem azonos azzal, aki „jó”, hiszen még maga Jézus Krisztus is csak az Istennek tulajdonította a jóságot. De a jó hírnév mégis fontos, mert azt jelenti, hogy Isten kegyelme nem engedte a bennem lévő rosszat látványossá terebélyesedni: megmentett, megtartott, ezért jó a hírem. Tehát nem valamiféle makulátlanságról van szó, de nem is arról, hogy valaki sikerrel elrejtegette a makuláit; hanem arról van szó, hogy az Úr rejteget bennünket az Ő kegyelmében, Krisztusban.