"Még egy kis ideig veletek vagyok..." Jn 7,31–36
Ismét az idő kérdése áll a háttérben, amikor Jézus arra hivatkozik, hogy még lehet vele találkozni (33), de nem sokáig. A rendelt idő egyszerre lehetőség, ugyanakkor figyelmeztető ítélet is. Mulandó, ezért nagyon kell vigyázni rá, és a legjobban ki kell használni. Mi a baj a 35. versben elhangzó okoskodással? Az, hogy azon töpreng, amit Jézus nem mondott el. Pedig bőségesen elég lenne azt komolyan venni és betartani, amit ő egyértelműen elmondott!
RÉ 172, MRÉ 162
„Ne kívánd jó falatjait, mert csalétek az…” (Példabeszédek 23,1-28) Példabeszédek 23,1-28
(3) „Ne kívánd jó falatjait, mert csalétek az…” (Példabeszédek 23,1-28) Ne kívánd azt, ami a másiké, főként ne engedd magad lekenyerezni, mert ha telhetetlen vagy, és elfogadsz „javakat” a másiktól, könyörtelenül benyújtják a számlát. Bizony sok ilyen „csalétket” kínálnak nekünk. Egyik gyülekezeti tagunk mondta nemrég: „ahogy öregeszem, egyre inkább kísért az „ó-emberem”, és egyre hangosabban visszahangzik bennem régen meghalt apám figyelmeztetése, - fiam, vigyázz mindenkivel”. Most már gondoljuk tovább mindezt az Ige mentén, hiszen az ószövetségi bölcsességirodalom minden sorát igazolják a tapasztalataink. A magad belátásából, azaz Isten belátást adó kegyelméből engedd el a dolgaidat. Mondj le minden javaidról, és szabad leszel, úgy is elveszted őket végezetül: ossz szét mindent. Akinek nincs semmije, az tud hitelesen képviselni tiszta gondolatokat, még inkább Isten országát. Jézus Krisztus ilyen volt, nem volt mit elvenni tőle, nem volt mivel fenyegetni, zsarolni Őt, életét pedig önként letette, mert tudta, hogy az Atya nem hagyja Őt a halálban.