előző nap
következő nap

"... ők is megszentelődjenek az igazsággal." Jn 17,6–19

6 Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet. 7 Most már tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tőled van; 8 mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem. 9 Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, 10 és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és én megdicsőíttetem őbennük. 11 Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! 12 Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. 13 Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. 14 Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. 16 Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 17 Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. 18 Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: 19 én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal.
Jézus tanításának és értünk való szolgálatának befogadása révén immár Krisztus él bennünk. Ez pedig nem jelent mást, mint azt, hogy nem érhetjük be kevesebbel, mint Isten szüntelen közösségével. Bárki lát vagy hall minket, annak ne legyen kétséges, hogy mi Istenhez tartozunk. Ezt viszont ebben a világban csak úgy tudjuk megtenni, ha Krisztus minden mást kiszorít a belső világunkból. Így nem marad hely a szívünkben a kísértésnek, bűnnek, gonoszságnak, kételynek...

RÉ 480, MRÉ 344

„…fújja meg a kürtöt…” (Ezékiel 33,1-20) Ezékiel 33,1-20

(6) „…fújja meg a kürtöt…” (Ezékiel 33,1-20)* ŐRÁLLÓK VAGYUNK? Csak akkor, ha a magunk helyén, a ránk bízott feladatban, fújjuk azt a kürtöt, amit az Isten adott a szánkba. A kürtön is lehet különböző dallamokat megszólaltatni, de akkor is csak kürtként fog szólni és nem klarinétként. Félre ne értsük ezt a szakaszt; itt az őrálló felelősségéről van szó (1-6), arról, hogy a hívő ember fújja azt a kürtöt, amit az Isten a szájába adott, hirdesse és élje az evangéliumot, Krisztust. A kürt figyelmeztet (7). Mi, az Újszövetség népe, Isten megváltó szeretetét fújva figyelmeztethetjük a világot, hogy lehetne másként. Nem fújhatunk mást, csak ezt, még akkor, ha a szeretettel visszaélnek, ma is „keresztre” vihetik azt, aki szeret, és nem üt vissza. Őrállói felelősségünk mégis ez, hogy nem fújhatunk mást, csak a krisztusi kürt evangéliumi dallamát, mert még mindig hisszük, annak minden kockázatával együtt, hogy az Isten megváltó szeretete képes valóban megváltoztatni ezt a világot.**

 

* Ezékiel könyvének felosztása: 1-3: a próféta elhívása, 4-24: ítélet Júda és Jeruzsálem felett, 25-32: Isten ítélete idegen népek felett, 33-39: Isten népének új jövője, 40-48: új templom a megújított országban.

Ezékiel könyvének 33. fejezetétől megkezdődik a következő nagy egység. Jeruzsálem meghirdetett bukása megtörtént. Ebben a helyzetben megújult a próféta elhívatása, bíztatnia kell a fogságba hurcolt népét. Az élet útja azonban ugyanaz, mint eddig: elfordulni a gonosztól, engedelmeskedni az Isten, életet ajándékozó rendelkezéseinek.

** Ebben az igeszakaszban arról is szó van, hogy az ember megmentheti az életét a megtéréssel, amely látható gyümölcsökben, változásban, mutatkozik meg (14-20); de ezt a döntést is mindenestül az Úr kegyelme munkálja ki bennünk. A főtéma azonban mégiscsak az, hogy ha nem a kürtöt fújja a hívő ember, azt számon kéri rajta az Úr; a többi, az eredmény már az Úr kezében van. Most, hogy újból elkezdték „irtani” a keresztyéneket, és a „világ” hallgat a keresztyén áldozatok láttán, felmerül a kérdés, hogy ezt a krisztusi szeretetet hogyan lehet képviselni ebben a helyzetben? Egy biztos, továbbra is csak a kürt szólhat, de most riadót fúj! Legyünk hitvalóbb, bátrabb keresztyének. De „riadót” fúj a kürt Isten felé is: Uram mutasd meg irgalmas igazságodat rajtunk, vonj körénk védőfalat, és ne engedd, hogy saját magunkat védve birtokba vegyen bennünket a gonosz.