1 Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig így felelt: Itt vagyok. 2 Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! 3 Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki. 4 A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről. 5 Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. 6 Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. 7 Egyszer csak Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő ezt felelte: Itt vagyok, fiam. Izsák megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van a bárány az áldozathoz? 8 Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik bárányról az áldozathoz, fiam. Így mentek tovább ketten együtt. 9 Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, elrendezte rajta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. 10 De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és megfogta a kést, hogy levágja a fiát, 11 kiáltott neki az Úr angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. 12 Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. 13 Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. 14 Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az Úr gondoskodik. Ma ezt mondják: Az Úr hegyén a gondviselés. 15 Az Úr angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből, 16 és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az Úr, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, 17 azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, 18 és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra. 19 Ezután Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek Beérsebába. Ábrahám továbbra is Beérsebában lakott. 20 Ezek után hírül adták Ábrahámnak: Milká is szült fiúkat öcsédnek, Náhórnak: 21 Úcot, az elsőszülöttjét, Búzt, annak öccsét, és Kemúélt, Arám atyját, 22 továbbá Keszedet, Hazót és Pildást, Jidláfot és Betúélt. 23 Betúél nemzette Rebekát. Ezt a nyolcat szülte Milká Náhórnak, Ábrahám öccsének. 24 Másodfelesége, akinek Reúmá volt a neve, szintén szült neki: Tebahot, Gahamot, Tahast és Maakát.
„…mivel hallották és látták azokat a jeleket, amelyeket tett.” (Apostolok cselekedetei 8,1-25)
Apostolok cselekedetei 8,1-25
(6) „…mivel hallották és látták azokat a jeleket, amelyeket tett.” (Apostolok cselekedetei 8,1-25)* Isten az első üldözést is felhasználta, mert akik szétszóródtak, ahová kerültek, ott is hirdették az Igét (4). Fülöp diakónus Samáriában hirdette Krisztust (5). Az emberek hittek az Igének. A tény megokolása elgondolkodtató. Azért hitték az Igét, mert látták a jeleket, amelyeket Isten Fülöp által cselekedett, és a jelek között sok csodálatos gyógyulás is történt, nemcsak testi betegek, bénák, hanem mentális betegek, „megszállottak” is meggyógyultak (6-8). Már majdnem „irigykedni” kezdtem, mint Simon (23), hogy ma miért nem történnek jelek, hiszen a béna nem áll fel, a súlyos pszichiátriai beteg állapota csak szinten tartható, de igazából az idő múlásával csak rosszabb lesz. De aztán eszembe jutott Jézus Krisztus szava, hogy aki a jel által hisz, az valójában hitetlen és parázna, hiszen Jézus Krisztus feltámadásának jele a legtöbb, mindenre elég.** Ne azoknak higgyünk, akik ámulatba ejtenek bennünket (11). Ne a látható jelekért higgyünk! Az Úr ma is tehet csodát, de ez csak ráadás. Az Ige hirdetése, a feltámadott Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel elég (25).
___
* Üldözés indult a jeruzsálemi gyülekezet ellen. Egy Saul nevű ember élen járt a keresztyének zaklatásában (3). A gyülekezet tagjai, az apostolok kivételével szétszóródtak (1).
** Beleremegtem, hogy hányszor beleveti magát az Isten népe is a „simóniába”, mert Simon mágus mintájára ügyes technikákkal „varázsolgat”, és megvenné még a Szentlelket is (18-19). Olyan átlátszóak ezek a „lelki bűvészkedések”, mégis Krisztust emlegetve, hány és hány embert megtévesztve (20). Az Ige szavaival mondom, nincs ennél az ügyeskedésnél nagyobb gazság, amiből meg kell térni (22).