1 Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba, megvásárolta őt az izmaeliektől, akik odavitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök parancsnoka. 2 De az Úr Józseffel volt, ezért szerencsés ember lett, így aztán egyiptomi gazdájának a házába került. 3 Látta a gazdája, hogy vele van az Úr, és mindazt eredményessé teszi az Úr, amihez hozzáfog. 4 Megnyerte hát József a jóindulatát, és a háziszolgája lett. Azután háza felügyelőjévé tette, és rábízta egész vagyonát. 5 Attól fogva, hogy házának és egész vagyonának a felügyelőjévé tette, megáldotta az Úr az egyiptomi ember házát Józsefért, és az Úr áldása volt mindenén, amije csak volt a házban és a mezőn. 6 Ezért Józsefre bízta mindenét, és semmire sem volt gondja mellette, legfeljebb csak arra, hogy megegye az ételt. Józsefnek szép termete és szép arca volt. 7 Ezek után történt, hogy Józsefre szemet vetett gazdájának felesége, és ezt mondta: Hálj velem! 8 Ő azonban ezt nem akarta, és azt felelte gazdája feleségének: Nézd, az én gazdámnak semmi gondja sincs mellettem háza dolgaira, és rám bízta mindenét. 9 Senki sem nagyobb nálam ebben a házban. Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, mert te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?! 10 Bár az asszony nap mint nap ezt mondogatta Józsefnek, ő mégsem engedett neki, és nem feküdt mellé, hogy vele legyen. 11 Egy napon, mint mindig, bement József a házba a munkáját végezni. A háznép közül senki sem volt a házban. 12 Ekkor megragadta őt az asszony a ruhájánál fogva, és azt mondta: Hálj velem! Ő azonban otthagyta ruháját az asszony kezében, futásnak eredt, és kiszaladt. 13 Amikor az asszony látta, hogy kezében hagyta a ruháját, és kifutott, 14 összecsődítette háza népét, és ezt mondta nekik: Nézzétek, egy héber embert hozott hozzánk, és az csúffá tesz bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, de én hangosan kiáltozni kezdtem. 15 Amikor meghallotta, hogy jó hangosan kiáltozni kezdek, nálam hagyta a ruháját, futásnak eredt, és kiszaladt. 16 Az asszony magánál tartotta József ruháját, míg az ura haza nem jött. 17 Akkor neki is ugyanazt mondta: Bejött hozzám a héber szolga, akit idehoztál, hogy csúffá tegyen engem. 18 De amikor hangosan kiáltozni kezdtem, nálam hagyta a ruháját, és kifutott. 19 Amikor a gazdája meghallotta feleségének a szavait, amelyeket neki mondott: Ilyen dolgokat tett velem a szolgád! – akkor haragra gerjedt. 20 Fogta Józsefet a gazdája, és abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait tartották fogva. Így került József a börtönbe. 21 De az Úr Józseffel volt, hűséges maradt hozzá, és gondoskodott róla, hogy elnyerje a börtönparancsnok jóindulatát. 22 A börtönparancsnok Józsefre bízta mindazokat a foglyokat, akik a börtönben voltak, és ő dolgoztatta mindazokat, akik ott dolgoztak. 23 A börtönparancsnoknak nem kellett törődnie semmivel, ami rá volt bízva, mert az Úr Józseffel volt, és eredményessé tette az Úr, amihez hozzáfogott.
„Parancsolom neked, a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!” (Apostolok cselekedetei 16,11-24)
Apostolok cselekedetei 16,11-24
(18) „Parancsolom neked, a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!” (Apostolok cselekedetei 16,11-24) Az első európai város, Filippi, ahol Jézus Krisztust hirdették és befogadták (11-12).* Az isteni rend szerint, itt is férfiak tanítottak (13), ám Isten, egy asszony szívét megnyitva indította el a keresztyénség csíráját Európában (14-15). A város azonban pogány, akárcsak mai világunk, a férfiak és a nők egyaránt. Mert ahol csak a pénz, és az ehhez kapcsolódó „járulékos hatalmak és hazug játszmák” irányítanak mindent (19-22); ahol még a „vallásosság” is az emberi gyarlóság terméke, annak legrosszabb formájában (16); ott az élet minimum folyamatosan, provokatívan „idegesítő”, bosszantó, mint ahogy ez a jövendőmondó asszony kiáltozva gúnyolta, böködte Isten ügyét és Pál csapatát (17). De ennél rosszabb a helyzet, mert a pogány Filippi, és „a mai filippiek”, „megszállottak” (18). Állapotunknak ez a bibliai, pontos diagnózisa, ebből pedig sem orvos, sem gyógyszer, sem jóindulat, sem szigor nem gyógyít ki bennünket, csak az Úr. „Ez a világ elvesztett, ámde Jézus megszületett, örvendezzünk keresztyének” (Barth Károly). Őáltala „kiment a gonosz”.
___
* Az imádkozás helye itt is az egyetlen, élő Isten tiszteletének helye, ezért a városkapun kívül, folyóparton, bárhol is: szent hely (13). Már a krisztusi „nyitottság” megelőlegezett jele a tény, hogy itt asszonyok vannak együtt, akikkel lehet imádkozni. De az isteni rendben a férfi és a nő is marad a helyén, mindkettő értékes az Úr előtt, de más az egyik és a másik szerepe, feladata, felelőssége. Itt is a férfiak tanítanak (13).