előző nap
következő nap

„De Isten veletek lesz...” 1Móz 48

1 Történt ezek után, hogy hírül vitték Józsefnek: Apád beteg! Ekkor elvitte hozzá két fiát, Manassét és Efraimot. 2 Jákóbnak jelentették: Nézd, József, a fiad jön hozzád! Izráel összeszedte erejét, és felült az ágyon. 3 Jákób ezt mondta Józsefnek: A Mindenható Isten megjelent nekem Lúzban, Kánaán földjén, megáldott engem, 4 és azt mondta nekem: Megszaporítalak és megsokasítalak, népek sokaságává teszlek, és a te utódaidnak adom örökre ezt a földet birtokul. 5 Legyen hát enyém a két fiad, akik Egyiptom földjén születtek, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba! Efraim és Manassé legyen éppúgy az enyém, mint Rúben és Simeon! 6 Azok a gyermekeid viszont, akiket utánuk nemzettél, legyenek a tieid, és viseljék bátyjaik nevét örökségükben! 7 Mert amikor Paddánból eljöttem, fájdalmamra meghalt Ráhel útközben Kánaán földjén, amikor már csak rövid út választott el Efrátától. Ott temettem el az Efrátába, azaz Betlehembe vezető úton. 8 Amikor Izráel meglátta József fiait, megkérdezte: Kik ezek? 9 József ezt felelte apjának: Az én fiaim, akiket itt adott nekem az Isten. Jákób így szólt: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket! 10 Izráel szeme az öregség miatt meggyengült, nem látott már jól. Közel vitte azért őket Jákóbhoz, ő pedig megcsókolta és megölelte őket. 11 Izráel ezt mondta Józsefnek: Nem gondoltam, hogy még meglátom arcodat, és most Isten még azt is megengedte, hogy megláthassam a gyermekeidet. 12 Akkor József elhúzta őket apja térdétől, és arccal a földre borult. 13 Azután fogta József mindkettőjüket, és odavitte jobb kezével Efraimot Izráel baljára, bal kezével pedig Manassét Izráel jobbjára. 14 Izráel kinyújtotta a jobb kezét, és Efraim fejére tette, pedig ő volt a kisebbik. A bal kezét meg keresztbe rá Manassé fejére tette, pedig Manassé volt az elsőszülött. 15 Azután így áldotta meg Józsefet: Az Isten, akinek színe előtt jártak az őseim, Ábrahám és Izsák, az Isten, aki pásztorom, mióta csak vagyok mind a mai napig, 16 az angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúkat! Rólam nevezzék el őket, meg őseimnek, Ábrahámnak és Izsáknak a nevéről! Legyen számtalan utódjuk ezen a földön! 17 Amikor József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszallotta ezt. Megfogta apja kezét, hogy áttegye Efraim fejéről Manassé fejére. 18 József ezt mondta apjának: Nem úgy, apám, mert ez az elsőszülött, az ő fejére tedd a jobb kezedet! 19 Apja azonban elutasította, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, ő is nagy lesz, de kisebbik testvére nagyobb lesz nála, és utódaiból sok-sok nép támad majd. 20 És így áldotta meg őket azon a napon: A ti nevetekkel mondanak majd áldást Izráelben: Tegyen Isten olyanná, mint Efraimot és Manassét!Így helyezte Jákób Efraimot Manassé elé. 21 Azután ezt mondta Izráel Józsefnek: Én már meghalok. De Isten veletek lesz, és visszavisz benneteket atyáitok földjére. 22 Neked azonban egy hegyháttal többet adok, mint testvéreidnek, amit karddal és íjjal vettem el az emóriaktól.

„De  Isten veletek lesz...” (21). Szüleink jelenléte az életünkben nagy áldás. A szülők fő feladata úgy nevelni fel gyermekeiket, hogy Istent és az ő egyszülött Fiát, Jézust megismerjék. Ha szüleink így Istenhez vezetnek bennünket, az a legnagyobb áldás részükről. Mert így az ő fájdalmas elvesztésük idején is vigasztalást nyerünk: Isten velünk marad. Jézus is ezt ígérte feltámadása után a tanítványoknak: „...íme, én veletek vagyokminden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20).

RÉ 152 MRÉ 160

„Végre a város jegyzője lecsendesítette a sokaságot…” (Apostolok cselekedetei 19,23-40) Apostolok cselekedetei 19,23-40

(35) „Végre a város jegyzője lecsendesítette a sokaságot…” (Apostolok cselekedetei 19,23-40) AZ ÖTVÖSÖK ZAVARGÁSA EFEZUSBAN. Ez a zavargás az Úr útja miatt támadt (23): a görög Artemisz az isten, vagy Jézus Krisztus Atyja? (26).  Egyetlen zavargást kell felvállalnia a hívő embernek; azt, ami az Úr útja miatt támadt, a többi nem érdekes.* Az ilyen eseményeknek mindig része, hogy aztán jön egy „bölcs”, aki higgadtan, diplomatikusan próbálja kezelni a kialakult helyzetet, mint itt a város jegyzője. Ez aztán ennek az oldalnak, meg annak az oldalnak is igazat ad, továbbá hivatkozik a törvényes rend fontosságára; ahogy pedig telik az idő, a résztvevők is megunják, elfáradnak, és feloszlik az egész, hogy aztán majd újra kezdődjön, máshol, máshogy (35-40). Színház az egész. Az ilyen „bölcs” is a „csőcselék” tagja, semmit érő ember. Valójában nem képvisel semmit, moralizál, langyos (Jelenések 3,16). Hányszor vagyunk mi is ilyenek. A békességszerzés egészen más, mert az igazi békesség soha nem hamis diplomácia eredménye, hanem Jézus Krisztus ajándéka (Máté 5,9).

___

* Ez a vita azonban nem tanbeli, nem erkölcsi, hanem gazdasági okok miatti zavargás volt (25). A zavargás többségét valójában a pénz, az érdek, az emberi hatalomvágy mozgatja, semmi más; csomagolhatjuk azt bármilyen erkölcsi, vagy vallási köntösbe (27). Zavargást egyébként hamar támaszthatunk, mert az emberek élvezik, ha hétköznapi, szürke életüket felpezsdíti valami, amennyiben a szapulás áldozata „köreiken kívül” áll. Ez Efezusban, az akkori eszközökkel is könnyen létrejött, mert rögvest csődület támadt, bár sokan nem is voltak „képben”, hogy mi a valós helyzet (32); ma, az internet korában azonban elég egy „bejegyzés”, és máris ezrek ugranak arra, élvezettel. Itt már mindegy, ki hol áll, ki kit véd, aki egy ilyen csődület részesévé lesz, az csak saját magát szórakoztatja, saját magát képviseli, ezért a csőcselék része lesz, a legbizonyosabb igazságérzettel is (28-34). Komoly ember ilyenbe nem keveredik, az Isten nevét emlegetve végképp nem.