előző nap
következő nap

„Mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód” 2Móz 15

1 Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az Úrnak: Éneket mondok az Úrnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett. 2 Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom. 3 Az Úr vitéz harcos, „az Úr" az ő neve. 4 Szekereit, hadát a fáraónak tengerbe vetette, válogatott, legjobb harcosai belevesztek a Vörös-tengerbe. 5 Elborította őket a mélység, kőként szálltak a mélybe. 6 Jobbod, Uram, dicső az erőtől, jobbod, Uram, szétzúzza az ellenséget. 7 Nagy fenséggel elsöpröd támadóidat. Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint tarlót a tűz. 8 Haragod szelétől föltornyosultak a vizek, gátként megálltak a futó habok. Megmerevedett a mélység a tenger szívében. 9 Üldözöm, megvan! – így szólt az ellenség. – Zsákmányt osztok mindjárt, kitöltöm a bosszúmat rajtuk. Kardomat kirántom ellenük, kezemmel kiirtom őket. 10 Rájuk fújtál szeleddel, s elborította őket a tenger. Mint ólom merültek el a hatalmas vízben. 11 Kicsoda olyan az istenek között, mint te, Uram? Kicsoda olyan felséges szentségében, félelmetes dicső tetteiben, csodákat cselekvő, mint te? 12 Kinyújtottad jobbodat, és elnyelte őket a föld. 13 Hűségesen terelgeted e megváltott népet, erőddel vezeted őt szent hajlékodba. 14 Hallják a népek, s beleremegnek, fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói. 15 Megrémülnek majd Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés fogja el, kétségbeesik Kánaán minden lakosa. 16 Rettentő félelem szakad rájuk, hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, Uram, míg átvonul ez a nép, amelyet kiváltottál. 17 Beviszed, és elülteted őket örökségednek hegyén, melyet lakóhelyednek készítettél, Uram, a szent helyen, Uram, mit kezed tett szilárddá. 18 Az Úr uralkodik örökkön-örökké! 19 Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, az Úr visszafordította rájuk a tenger vizét, Izráel fiai azonban szárazon mentek át a tenger közepén. 20 Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nővére dobot vett a kezébe, és a többi asszony is mind kivonult utána dobolva és körtáncot járva. 21 Mirjám így énekelt előttük: Énekeljetek az Úrnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett! 22 Ezután útnak indította Mózes Izráelt a Vörös-tengertől, és Súr pusztája felé vonultak. Már három napja mentek a pusztában, és nem találtak vizet. 23 Megérkeztek Márába, de a márái vizet nem tudták meginni, mert keserű volt. Ezért is nevezték el azt a helyet Márának. 24 Ekkor zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Mit igyunk? 25 Ő pedig az Úrhoz kiáltott segítségért, és az Úr mutatott neki egy fát. Azt beledobta a vízbe, és édessé vált a víz.Ott adott az Úr rendelkezést és törvényt a népnek, és ott tette próbára őket. 26 Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek lát, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód. 27 Azután elérkeztek Élimbe. Tizenkét forrás volt ott, és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett.

„Mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód" (26). A csodálatos tengeri átkelés utáni diadalének hangjai még alig haltak el, amikor egy rövid pusztai útszakasz újra keserűvé teszi a vándorlást. Az ihatóvá vált víz hitelesítő csodája után kapja a nép azt a feltételt, amely Isten ígéretéhez kötődik: ha Istennek engedelmeskednek, figyelnek az ő szavára és teljesítik parancsolatait, akkor a bajok legyőzetnek. Az életgyógyító Isten ezek segítségével a szomjazót, a keserűségtől szenvedőt szent oázishoz viszi (mint Élim volt), és a teljességgel ajándékozza meg: „Tizenkét forrás volt ott, és hetven pálmafa."

RÉ 114 MRÉ 114

„…erősebb nálam…” (Márk 1,1-8) Márk 1,1-8

(7) „…erősebb nálam…” (Márk 1,1-8) JÉZUS KRISZTUS MEGVÁLTÓ EREJE: EVANGÉLIUM. Nekünk, embereknek olyan „valakire” van szükségünk, aki „erősebb” nálunk, aki még a halálnál is erősebb. Az evangélium itt még nem könyvet jelent, hanem a feltámadott Jézus Krisztus hirdetését, amely itt kezdődött el, és a mai napon át, Jézus Krisztus visszajöveteléig tart (1). Jézus Krisztus eljövetele az ószövetségi ígéretek beteljesedése. Őbenne Isten szabadító irgalmának ereje legyőzi a bűn és az ítélet nyomorúságát (Ézsaiás 40,1-5; Malakiás 2,17-3,5). Ezt Keresztelő János Illéshez hasonló prófétaként (6) „csak” meghirdette (2-4), Jézus Krisztus azonban megvalósította (7-8). Lám, mennyire vágytak az emberek megváltásra, megtisztulásra, hiszen tömegével megvallották bűneiket, készültek az „erős” Jézus Krisztus fogadására. „Olyan vagyok, mint egy orrszarvú bogár, aki gombostűre tűzve, megváltásra vár.” (Vad Fruttik)