előző nap
következő nap

„Legyen a szívetek teljesen az Úré, a mi Istenünké...!” 1Kir 8,54–66

54 Amikor Salamon befejezte ezt az egész imádságot és könyörgést, amellyel az Úrhoz imádkozott, fölkelt az Úr oltára elől, ahol eddig térdelt, és kitárta kezeit az ég felé. 55 Fölállt tehát, és fennhangon így áldotta meg Izráel egész gyülekezetét: 56 Áldott az Úr, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek egészen úgy, ahogyan megígérte. Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket Mózes, az ő szolgája által megígért. 57 Legyen velünk Istenünk, az Úr, ahogyan őseinkkel volt. Ne hagyjon el bennünket, és ne vessen el magától! 58 Fordítsa oda magához szívünket, hogy mindenben az ő útjain járjunk, és megtartsuk parancsolatait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket őseinknek adott. 59 Ezek a szavak pedig, amelyekkel az Úr színe előtt könyörögtem, legyenek éjjel-nappal Istenünk, az Úr előtt, hogy pártolja az ő szolgájának és népének, Izráelnek az ügyét, amiben csak napról napra szükséges. 60 Hadd tudja meg a föld minden népe, hogy az Úr az Isten, nincs más. 61 Legyen a szívetek teljesen az Úré, a mi Istenünké, járjatok rendelkezései szerint, és tartsátok meg parancsolatait úgy, mint ma! 62 Azután a király és vele együtt egész Izráel áldozatot mutatott be az Úrnak. 63 Salamon békeáldozatot mutatott be: huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot áldozott fel az Úrnak. Így avatta fel az Úr házát a király Izráel fiaival együtt. 64 Ugyanazon a napon szentelte föl a király az udvar középső részét az Úr háza előtt, mert ott készítette el az égőáldozatot, az ételáldozatot és a békeáldozat kövérjét. Az Úr színe előtt álló rézoltár ugyanis kicsi volt ahhoz, hogy ráférjen az égőáldozat, az ételáldozat és a békeáldozat kövérje. 65 Így ünnepelt akkor Salamon egész Izráellel együtt. Sokan gyűltek össze a Hamátba vezető úttól egészen Egyiptom patakjáig Istenünknek, az Úrnak a színe elé hét napra meg hét napra, azaz tizennégy napra. 66 A nyolcadik napon elbocsátotta a népet. Azok áldották a királyt, és örvendezve, vidám szívvel tértek haza, amiért oly sok jót tett az Úr az ő szolgájával, Dáviddal és népével, Izráellel.

„Legyen a szívetek teljesen az Úré, a mi Istenünké...!" (61). Teljesen. Istent nem lehet fél szívvel szolgálni, megosztott szívvel követni. Jézus az első nagy parancsolat elmondásakor is erre hívja fel követőinek a figyelmét: Mt 22,37. Ez által a szeretet által lehet a szívünk teljesen az övé. Nem adhatjuk neki oda csupán életünknek egy darabját, hanem szívünk, szeretetünk egészét kell neki adnunk. Legyen így ezen a mai napon is!

RÉ 100 MRÉ 100

„Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.” (Márk 12,18-37) Márk 12,18-37

(27) „Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké.” (Márk 12,18-37) ISTEN, AZ ÉLŐK ISTENE. Jegyezzük meg jól, a feltámadásról szóló örömhír nem tudomány, ne akarjuk tudományként beállítani; mert éppen ettől több, hogy nem tudomány, hanem Isten kijelentése, Igéje ígéretének lényege. Ahol a tudomány megáll, márpedig megáll; ott is megmarad Isten Igéje. A legnagyobb örömhír, amit valaha ez a világ hallott, így hangzik: Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Éppen ezért az ember legnagyobb tévedése (27), hogy nem hisz az örök élet konkrét valóságában, a feltámadásban, ami valójában „elváltozás” (1Korinthus 15,52; 2Korinthus 3,18), valami egészen más (1Korinthus 2,9), mint az itteni életünk (25). De ez az egészen más, már itt, ebben a földi életben elkezdődik, hiszen Jézus Krisztusba vetett hitünk már átvitt bennünket a halálból az életbe (János 5,24; 1János 3,14). A feltámadás és az örök élet hite nélkül csak tévelygünk, nem ismerve sem az Írásokat, sem az élő, egyetlen Istent, aki megmutatta rajtunk hatalmát (24).* /Kérdés a feltámadásról – A nagy parancsolat – Krisztus Dávidnak Fia és Ura/

___

* Isten az, aki Jézus Krisztusban Dávid Fiaként jött el erre a világra (35-37), hogy Őbenne, mint Isten Fiában, ismét miénk legyen az élet teljessége, Őt és egymást „helyesen” szeretve (28-34). Hangsúlyoztuk, az ottani világ egészen más, de már itt elkezdődik; vagyis ott nem nősülünk, férjhez sem megyünk, hanem olyanok leszünk, mint az angyalok (25). Ez a kijelentés nem ad okot semmiféle spekulációra, de nem zárja ki, sőt, a feltámadásban ígéri azt, hogy aki itt, ebben a világban fontos volt számunkra; az odaát is kiemelten fontos lehet; a család, a hitvestárs mindenképpen ez a kategória. Rejtett figyelmeztetés az okoskodó szadduceusok kérdése, mert noha van bűnbocsánat, és odaát ez is „egészen más”; mégis, aki összevissza kezelte a házasság, a párkapcsolatok és a család kérdését, ebben a világban; az nem biztos, hogy túl jól fogja érezni magát odaát.