előző nap
következő nap

„Indulj útnak házad népével együtt,..." 2Kir 8,1–6

1 Egyszer Elizeus így szólt ahhoz az asszonyhoz, akinek a fiát életre keltette: Indulj útnak házad népével együtt, és tartózkodj jövevényként ott, ahol lehet, mert az Úr éhínséget támaszt az országban hét esztendőre, és az már kezdetét is vette. 2 Az asszony el is indult, és azt tette, amit az Isten embere mondott. Elment háza népével együtt, és a filiszteusok földjén élt jövevényként hét esztendeig. 3 A hetedik esztendő végén visszatért az asszony a filiszteusok földjéről, és elment a királyhoz, hogy segítséget kérjen a háza és mezeje dolgában. 4 A király éppen Géhazival, Isten emberének a szolgájával beszélgetett, és ezt mondta: Beszéld el nekem mindazokat a nagy tetteket, amelyeket Elizeus véghezvitt! 5 Ő éppen arról beszélt a királynak, hogyan keltette életre a holtat, amikor megjelent az az asszony, akinek a fiát életre keltette, hogy segítséget kérjen a királytól háza és mezeje dolgában. Géhazi így szólt: Uram, királyom! Ez az az asszony és ez a fia, akit életre keltett Elizeus. 6 A király kikérdezte az asszonyt, az pedig elbeszélte neki az ügyét. Ekkor a király egy udvarnokot adott mellé, és elrendelte, hogy adják vissza mindenét, sőt a mező egész jövedelmét is attól a naptól számítva, amikor elhagyta az országot, egész mostanáig.

Az előre elkészített jó cselekedetekben rejlő áldás kibontakozását látjuk a mai igében. Csodálatos megtapasztalni, hogy amikor engedünk a Lélek indításának, ahogyan a súnémi asszony gondosko- dott Elizeusról, Isten előkészít dolgokat, amelyet mi elképzelni sem tudnánk. Engedjük, hogy Isten igéje formálja gondolkozásunkat, és megítélhessük, hogy „mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes" (Róm 12,2), és ez határozza meg szavainkat, cselekedeteinket.

RÉ 486 MRÉ 284

„…az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.” (1Korinthus 8) 1Korinthus 8

(1) „…az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.” (1Korinthus 8) A hit fontos eleme a Bibliából táplálkozó ismeret, hiszen tudnunk kell, mit hiszünk, és erről másoknak is csak egyre érettebb hitismeret birtokában tudunk bizonyságot tenni. Ugyanakkor hiába akarnánk a kijelentésből egy tökéletes és teljes rendszert létrehozni, mert Isten azt nem arra adta nekünk, hanem arra kaptuk az Igét, hogy Jézus Krisztusra tekintve meglássuk megváltásunkat. Ezért kimondhatjuk, hogy nélkülözhetetlen a hitismeret, de ez nem tehet bennünket elbizakodottakká. Bizony az ismeretnél sokkal többet épít a szeretet (1-3); pontosabban fogalmazva, a szeretetben megélt ismeret lesz áldássá.* Ennek igazolása az itt felvetett kérdést. Mit szabad egy hívő embernek, és mit nem; - mit ehet, mit ihat, és mit nem; - mivel élhet, és mivel nem; - kikkel vállalhat közösséget, és kikkel nem? Pál erre egyértelmű választ ad: az ismeretet szeretetben élhetjük meg. Aki hitében erős, az szabad mindenben (8). De az „erős” felelősséggel tartozik a még hitben gyengébbekért, ezért szabadságával nem él, ha ezzel a hitben erőtlenebbet megbotránkoztatná (9-13).**

___

* Ez a krisztusi út. Kár, hogy ezt ugyan hangoztatjuk, de valójában sem az egyházban, sem a világban nem vesszük komolyan; sőt, rangsorban osztályozzuk egymást, mint a marhákat a vagonban, miközben a szeretet meghidegül bennünk. Jó lesz majd ebből a „játékból” kiszállni, aztán püföljék egymást a ringben azok, akik ezt élvezik. Pogányabb gondolkodás az okosak és a szépek bálványozása, mint annak idején Korinthusban, a sokféle bálvány, ami akkor is „sakkban” tartotta a keresztyéneket (4-7). Ez az, ami igazán megbotránkoztató (13). Sok okost láttam már megbutulni, sok szépet rondán megöregedni, és sok felfuvalkodott szuperhívőt elbukni. A kegyelem az, ami épít; - aztán alázatban adatik, szeretetben az építő ismeret is.

** A bálványáldozati hús kérdése a „pogányokkal” való közösség lehetőségeit feszegeti, és valójában az egész problémának akkori konkretizálása; de a kérdés ma is aktuális. Urunk, növeld a hitünket, hogy a „pogány világgal” közösségben lehessünk, de ne a „pogány világ” hasson ránk.