„Bizony, az Úr haragja miatt történt ez...” 2Kir 24
1 Az ő idejében vonult fel Nebukadneccar, Babilónia királya, és Jójákím az alattvalója lett három éven át; de azután elfordult tőle, és föllázadt ellene. 2 Ezért az Úr káldeus és arám meg móábi és ammóni rablócsapatokat küldött ellene. Azért küldte ezeket Júda ellen, hogy pusztítsák azt az Úr igéje szerint, amelyet kijelentett szolgái, a próféták által. 3 Bizony, az Úr parancsára történt Júdával az, hogy elvetette maga elől Manassé vétkei miatt, mindazért, amit az elkövetett, 4 és az ártatlan vér miatt is, amelyet kiontott, hiszen ártatlan vérrel töltötte meg Jeruzsálemet. Ezért nem akart az Úr megbocsátani. 5 Jójákím egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg van írva a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 6 Azután Jójákím pihenni tért őseihez; utána a fia, Jójákín lett a király. 7 Egyiptom királya többé nem vonult ki országából, mert Babilónia királya mindent elfoglalt, ami csak Egyiptom patakjától az Eufrátesz folyamig Egyiptom királyáé volt. 8 Tizennyolc éves volt Jójákín, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Nehustá volt, Elnátán leánya Jeruzsálemből. 9 Azt tette, amit rossznak lát az Úr, egészen úgy, ahogyan apja tette. 10 Abban az időben vonultak fel Nebukadneccarnak, Babilónia királyának a szolgái Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vették a várost. 11 Nebukadneccar, Babilónia királya is megérkezett a város alá, amelyet szolgái ostromoltak. 12 Ekkor Jójákín, Júda királya kiment Babilónia királyához anyjával, udvari embereivel, parancsnokaival és főembereivel együtt. Babilónia királya uralkodásának nyolcadik esztendejében elfogatta őt. 13 Elvitette onnan az Úr házának minden kincsét meg a királyi palota kincseit, és leszedetett minden aranytárgyat, amelyet Salamon, Izráel királya készíttetett az Úr templomában. Így jelentette ezt ki az Úr. 14 Fogságba vitte a jeruzsálemieket: minden parancsnokot és a haderő minden vitézét, tízezer foglyot, a mesterembereket és a várépítőket is mind. Nem maradt más otthon, csak az ország nincstelen népe. 15 Fogságba vitte Jójákínt Babilóniába. A király anyját meg a király feleségeit, főembereit és az ország előkelőit is fogságba vitte Jeruzsálemből Babilóniába. 16 Minden tehetős embert, összesen hétezret, meg ezer mesterembert és várépítőt, és minden vitéz harcost fogságba hurcolt Babilónia királya Babilóniába. 17 Babilónia királya azután Mattanját, Jójákín nagybátyját tette meg helyette királynak, és a nevét Cidkijjára változtatta. 18 Huszonegy éves volt Cidkijjá, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Hamútal volt, Jirmejá leánya Libnából. 19 Azt tette, amit rossznak lát az Úr, egészen úgy, ahogyan Jójákím tette. 20 Bizony, az Úr haragja miatt történt ez Jeruzsálemmel és Júdával! Végül is elvetette őket a színe elől. Cidkijjá azután fellázadt Babilónia királya ellen.
„Bizony, az Úr haragja miatt történt ez..." (20). Kinek a vétke? Ki miatt szenvednek sokan? A kérdés ma is tévútra visz, ha saját korunk szenvedéseinek okozóit akarjuk fölkutatni és számon kérni. Az Úr haragja csak úgy fordulhat el, ha bűnt vall a nép. Az a nép, amely megmarad a nyomorúságban. A megmaradás kegyelem, amit ma is megköszönhetünk azzal, hogy megvalljuk: „Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is..." (Dán 9,7).
RÉ 79 MRÉ 79
„…hogyan támadnak fel a halottak?” (1Korinthus 15,35-58) 1Korinthus 15,35-58
„…hogyan támadnak fel a halottak?” (1Korinthus 15,35-58) A test feltámadása a keresztyén üzenet lényeges eleme, Isten szeretetének ajándéka, amellyel konkrét valósággá teszi számunkra az örök életet. - Ez a földi test elrothad (50), de feltámad egy olyan test, amelyen többé nem úr a bűn, a romlás és a halál. Ez a „lelki” test azt hirdeti, hogy az ember az örök életben is megőrzi személyazonosságát, egyediségét (49), megérinthetőségét (János 20,27), annak bűn nélküli teljességében (35-41), Isten „Ádámról” való eredeti gondolata szerint (45-48). - Milyen gyönyörű gondolatpárhuzamokban fejezi ki az apostol a mostani és az akkori test közötti különbséget: romlandóság, romolhatatlanság; gyalázat, dicsőség; erőtlenség, erő; érzéki test, lelki test (42-44). A részleteket nem jelentette ki nekünk a mi Urunk, tehát ezekről ne spekuláljunk, mert Isten titkai ezek (51-53). A lényeg azonban biztos zengésű harsonaként megszólalt (52), miszerint Isten Jézus Krisztusban teljes diadalt aratott a bűn fullánkja, a halál fölött, betöltve az Isten törvényét (54-57). - Ezért tehát a hívő ember minden körülmények között szilárdan és buzgón végzi feladatát, Isten dicsőségére; bizonyosságként, hogy életének minden körülmények között van értelme. Jézus Krisztus feltámadott, az élet soha nem hiábavaló (58).