„...a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium" 1Tim 1,1–11
1 Pál, a mi üdvözítő Istenünknek és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek rendeléséből Krisztus Jézus apostola, 2 Timóteusnak, igaz fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. 3 Amikor Makedóniába mentem, kértelek, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, 4 ne is foglalkozzanak mondákkal és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének hitben való elfogadására. 5 A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. 6 Némelyek elfordultak ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, 7 törvénytanítók akarnak lenni, de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak. 8 Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki a törvénynek megfelelően él azzal. 9 És tudjuk azt is, hogy a törvény nem az igaz ellen van, hanem a törvényszegők és az engedetlenek, a hitetlenek és a bűnösök, a szentségtelenek és a szentségtörők, az apa- és anyagyilkosok, az embergyilkosok, 10 a paráznák, a fajtalanok, az emberrablók, a hazugok, a hamisan esküvők ellen, és mindaz ellen, ami ellenkezik az egészséges tanítással. 11 Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium, amely énrám bízatott.
Parancs és szeretet, törvény és evangélium – sokan sok könyvet teleírtak, boncolgatva a titkot, hogy vajon Isten törvényét kell hirdetnünk a világban, vagy az ő mindent átölelő szeretetét? Nézzünk csak Krisztus keresztjére! Vajon nem együtt látjuk-e a kettőt? Isten igazsága és szeretete együtt ragyog a keresztfán! Ez a csodás evangélium mutatja meg, hogyan kell a tévtanítások között szolgálni: Isten igazságával a szavunkban, és az ő szeretetével a szívünkben, hogy életünk legyen a példa.
RÉ 370 MRÉ 251
„Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Damaszkusznak…” (Ámósz 1) Ámósz 1
„Három, sőt négy vétke miatt nem bocsátok meg Damaszkusznak…” (Ámósz 1) Minden durvaság, tettlegesség: istentelen; - hivatkozzon bármilyen istenre, vagy igazságra; és valójában az élő Isten ítélete alatt áll, halálban van. Ámósz Jeruzsálemből származott, de az északi országrészben prófétált, II. Jeroboám izráeli király ideje alatt (Kr. e. 787-747), főként Samária fővárosában. Amószt akkor hívta el az Úr, amikor az északi országrészben gazdasági fellendülés, jólét uralkodott és nemcsak Izráel, hanem annak szomszédjait is magabiztossá, jóllakottá és istentelenné tette. Az ilyen ember az embertársaihoz kegyetlen, durva, hatalmával visszaél. Ámósz először a környező népek embertelen durvaságát ítéli el, mint Isten követe.* Három, sőt négy vétke van ezeknek; azaz halmozzák a tetten érhető vétkeket, nem segítik, hanem bántják egymást. A helyzet ma is ugyanez, irgalmatlanabb az ember, mint az állat, legyen az bármelyikünk, csak „alkalom” kérdése az egész. Amíg Jézus Krisztus irgalma nem járja át az emberi szíveket, addig nem is lesz ez másként.**
___
* …Arámot, azaz Szíriát és annak fővárosát (2-5), a filiszteus Gázát (6-8), a főniciai gazdag kereskedővárost, Tíruszt (9-10), a testvérnép Edómot (11-12), végül a mai Jordánia fővárosában lakó ammóniakat (13-15).
** …addig ítélet és nem kegyelem alatt vagyunk, és ez jólétben és nyomorban, vagyis minden helyzetben meglátszik rajtunk. Nem vallás és valamiféle „igazság” kérdése a Krisztus ügy; mert ez ténykérdés; - hiszen megzabáljuk egymást, legyünk vallásosak, vagy istentelenek, nem számít, ha Jézus Krisztus irgalma nem lesz úrrá az emberi élet felett.