„Valóban nagy a kegyesség titka:..." 1Tim 3,14–16
14 Ezeket pedig abban a reményben írom neked, hogy hamarosan eljutok hozzád. 15 Ha pedig késnék, ezekből tudd meg, hogyan kell szolgálnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és erős alapja: 16 Valóban nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a népek között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.
Nem szeretjük a bizonytalanságot, ha úgy érezzük, hogy ingoványos a talaj a lábunk alatt. A titkok is bizonytalanná tesznek, mert a tudás jelenti a biztonságot. Pál itt a kegyesség titkáról ír, aki kijelenti magát, akire Isten egyháza épül. Aki a mi életünk kősziklája is lehet. Akire ha rábízzuk az életünket, akkor is biztonságban leszünk, ha egyébként minden bizonytalan körülöttünk. Te ismered már a kegyesség titkát?
RÉ 178 MRÉ 171
„Ezért hallgat most az okos, mert gonosz idő ez!” (Ámósz 5,10-27) Ámósz 5,10-27
„Ezért hallgat most az okos, mert gonosz idő ez!” (Ámósz 5,10-27) Emeljük ki most bátran a szövegösszefüggésből egy gondolat erejéig ezt az igeverset. Isten üzenete szerint is vannak olyan gonosz idők, amikor a bölcs ember hallgat, mert nem lehet jót és jól szólni, sőt minden szavunk félreérthető lesz, gyűlöletet támaszt, és csak ront a helyzeten. Ámósz próféta felsorolja az akkor, és sajnos ma is „jól ismert” bűnöket: a társadalmi igazságtalanságokat (10-12), valamint a lélektelen istentiszteletet, amely nemcsak a szertartások külső, de lélek nélküli elvégzését jelenti, hanem minden vallást, amely embertelenné lesz, valamilyen istenre hivatkozva és „erőforrás” helyett elhordozhatatlan teherré lesz (21-27). Hallgatni azonban csak egy ideig lehet, mert eljön a szólás ideje. Ámósz próféta sem hallgathat. Milyen szépen hangzik: „A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az Úr…” (14). Isten kijelentette ezt a jót, a törvényében. Az embernek nem marad más, csak a sírás, a gyász és az ítélet, ha az Isten életet szolgáló törvényét nem tartja be (14-20). Urunk, adj bölcsességet, hogy mikor hallgassunk, mikor szóljunk; és ha szólunk, akkor azt a jót szóljuk, amely a Te akaratod szerint való.