„A szentségtörő és vénasszonyos meséket pedig utasítsd el...” 1Tim 4,6–11
„A szentségtörő és vénasszonyos meséket pedig utasítsd el..." (7). A pásztori levelekben gyakran előkerülő téma és intelem, amely valószínűleg különféle mítoszokkal és mondákkal, esetleg nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos vitákra utal. Minden gyülekezetben vannak olyanok ma is, akik szeretik a Szentírásban ki nem jelentett, spekulatív „kényes témákat" boncolgatni, és azokkal gyötörni a lelkipásztort és a testvéreket. Ez persze nem tilos, csak semmi értelme, és ha a valódi kérdésektől veszi el az időt, még kártékony is lehet.
RÉ 234 MRÉ 246
„Ó, Uram, Uram! Bocsáss meg! Mi lesz így Jákobbal, hiszen olyan kicsiny?” (Ámósz 7,1-9) Ámósz 7,1-9
„Ó, Uram, Uram! Bocsáss meg! Mi lesz így Jákobbal, hiszen olyan kicsiny?” (Ámósz 7,1-9) Isten megelégelte népe hitetlenségét és hűtlenségét. Sáskaraj lepte el őket. A próféta közbenjáró könyörgést mondott Isten népéért, töredelmes szívvel bocsánatot kért a bűnökért, s féltő szeretettel könyörgött a hitetlenségében kicsinnyé és erőtlenné lett „gyülekezetért”. Isten meghallgatta imádságát, és könyörült népén (1-3). – Isten népe azonban újból hűtlenné lett. Ezért Isten tüzet, perzselően nyomorúságos helyzetet teremtett számukra, ítéletként. A próféta ismét közbenjáró könyörgést mondott népéért. Isten meghallgatta az imádságot, és könyörült népén (4-6). – A nép azonban nem változott. Isten függőónnal a kezében megmérte a népet, és kiderült, „dől” Isten népe, már majdnem „ledől”, sőt, már le is „dőlt”. A próféta által Isten kihirdeti, hogy lejárt a kegyelmi idő, nincs többé bocsánat (7-9). – II. Jeroboán izraeli király uralkodása alatt (Kr. e. 787-747) jólét uralkodott az északi országrészben, és nagy hitetlenség. Nem is kell aktualizálnunk ezt a mondatot. Az Ige most azt üzeni nekünk, hogy ne hagyják abba a „maradék hívők” az Isten népéért való közbenjáró könyörgést. Rázz fel bennünket Urunk, tarts meg bennünket Istenünk!