„A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki,..." 2Tim 2,14–18
Érdekes volna egyszer megszámolni, hogy egy nap hány szót ejtünk ki a szánkon, hány mondatot mondunk ki, hány témába kapcsolódunk bele a beszédünkkel. Vajon ezek közül mennyi szolgál Isten dicsőségére? Mennyi az úgynevezett „semleges téma", sarkosabban fogalmazva: a „töltelék szöveg"? ...és mennyi az, ami káros, ami szégyent hoz ránk is, és arra az „ügyre" is, amit pedig képviselni szeretnénk? Bizony, súlya van a szavainknak ma is!
RÉ 512 MRÉ 433
„…pere van népével az Úrnak…” (Mikeás 6) Mikeás 6
„…pere van népével az Úrnak…” (Mikeás 6) Három felszólítás és egy figyelmeztetés hangzik el ebben a perben. – 1. Isten népe emlékezz, milyen hatalmasan cselekedett érted az Úr (1-5). – 2. Isten népe, járulj az Úr elé, ne a vallásos áldozataiddal, kegyességeddel, teológiai igazságaiddal; hanem azzal, hogy emberszámba veszed a másikat, megtartva az Úr törvényét. Szeretni a másik embert, alázattal megállni Isten előtt; - ennyi elég lenne. Minden vallás itt vizsgázna, a többi csupa önzés (6-8). – 3. Isten népe, hagyj fel tehát az önzéssel, mások rászedésével; de azt se engedd, hogy szereteted miatt téged szedjenek rá (9-12). – Mindezt ne feledd, ezek szerint változtass, mert nem lesz jó vége annak, amiben most vagy. Nem csupán Isten népe, hanem a világ összes embere megfogadhatná ezt az intést, mert egyébként pusztasággá lesz az emberi élet, nem lesz rajta áldás; - legyünk bár dúsgazdagok, vagy koldusszegények, a lényeget illetően teljesen mindegy. Kifejező a kép: lehet borod, lehet vagyonod, lehet nőd, lehet hírneved; mégis pusztaság az élet; - nem okoz örömöt, mert hiányzik az áldás. Isten nélkül sehol sem jó (13-16).