„…erőm és énekem az Úr, megszabadított...” Ézs 12
„...erőm és énekem az Úr, megszabadított..." (2). Ez az Istent magasztaló ének emlékezteti Isten népét, hogy sose feledje el az Úr szabadító tetteit. Az Úr tetteiről bizonyságot kell tenni szóval és énekkel egyaránt. Az év 364. napján sok szép zsoltár és dicséret jut- hat eszünkbe, mert az Úr valóban velünk volt, megszabadított, kihozott betegségekből, bajból, vezetett az egyenes úton. Legyen időnk az év végéhez érve hálát adni Urunknak minden jótéteményéért.
RÉ 149 MRÉ 149
„…teljes bizalmunk van…” (Zsidók 10,19-39) Zsidók 10,19-39
„…teljes bizalmunk van…” (Zsidók 10,19-39) Teljes bizalmunk van arra nézve, hogy Jézus Krisztusban megérkeztünk: mégpedig a zsidó gondolkodás nyelvén, szentélybe való bemenetelre (19-21). Járuljunk az Úr elé, éljünk Őelőtte. – 1. A hívő ember tiszta lelkiismerettel él, megszabadulva a nyugtalan lelkiismerettől. A lelkiismeretünk nem vádol többet; ez a lényeg (22). – 2. A hívő ember nyugodt lelkiismeretéből igazi szabadság fakad, ami a korlátokat is szabadsággal fogadja, mert a korlát az úton tart. Másként megfogalmazva: az igazi szabadság nem él vissza a drága véren szerzett kegyelemmel (26-31). – 3. A hívő ember tiszta lelkiismerettel, szabadságban, felülről való erővel érleli meg a mai Ige parancsait! - Hitvallásunkhoz hűségesen ragaszkodjunk, mert Ő hűséges (23). - Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeressük (24). - Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, hanem bátorítsuk egymást (25). - A Krisztusért való szenvedést erővel vállaljuk, mert nekünk mindennél értékesebb vagyonunk van (32-34). – 4. Ezért állhatatosságunk, megigazító hitünk, bizalmunk kitart még arra a kevés időre, amíg visszajön az Úr, és betelik az idő (35-38). Tehát nem vagyunk a meghátrálás emberei (38-39).