előző nap
következő nap

„Mert ezt mondta nekem az Úr: Menj, állíts őrszemet; amit lát, jelentse!" Ézs 21

1 Fenyegető jövendölés Babilon ellen: Ahogyan a szélviharok törnek elő dél felől, úgy közeledik a síkság felől, a félelmetes földről. 2 Szörnyű látomásban ez jutott tudtomra: Csal a csaló, pusztít a pusztító! Vonulj ellene, Élám, ostromold, Média! Minden sóhajtozásnak véget vetek. 3 Ezért görcsös fájdalom fogja el derekamat, olyan kínok gyötörnek, mint a vajúdó nő kínjai; megzavarodom attól, amit hallok, megrémülök attól, amit látok. 4 Háborog a szívem, reszketés fogott el. Az eddig áhított alkonyat rettenetes lett nekem. 5 Terítik az asztalt, rendezik a szőnyegeket, folyik az eszem-iszom. Rajta, vezérek, kenjétek a pajzsot! 6 Mert ezt mondta nekem az Úr: Menj, állíts őrszemet; amit lát, jelentse! 7 És ha harci kocsik menetét látná, elébük két-két ló befogva, szamarak menetét, tevék menetét, erősen figyeljen, nagyon figyelmesen! 8 Az őrszem felordított, akár egy oroszlán: Uram, őrhelyemen állok mindennap, őrségen állok minden éjjel! 9 Jönnek már! Emberek menete, harci kocsik, elébük két-két ló befogva! Akkor megszólalt, és ezt mondta: Elesett, elesett Babilon! Minden istenszobra a földön hever összetörve! 10 Ó, agyoncsépelt és megtiport népem! Amit a Seregek Urától, Izráel Istenétől hallottam, azt jelentettem nektek. 11 Fenyegető jövendölés Dúmá ellen: Kiáltást hallok Széírből: Őrálló, meddig tart még az éjszaka, őrálló, meddig tart még az éjjel? 12 Közeleg a reggel, de még éjjel van – felelt az őrálló. Kérdezhettek, de inkább akkor, ha majd visszajöttök. 13 Fenyegető jövendölés Arábia ellen: Arábia bozótjaiban töltsétek az éjszakát, Dedán karavánjai! 14 Hozzatok vizet a szomjazónak, Témá földjének lakói, és adjatok kenyeret a menekülőknek! 15 Mert fegyver elől menekültek el, kivont kard elől, kifeszített íj elől és súlyos harcból. 16 Mert ezt mondta nekem az Úr: Egy esztendő múlva, amely lassan és keservesen telik, akár a napszámosoknak, vége lesz Kédár minden dicsőségének, 17 és alig marad meg néhány a kédári hősök íjaiból – Izráel Istene, az Úr ígéri ezt!

A próféta feladata, hogy őrállóként jelentse, amit Istentől hallott. Ez a vigasztalás pedig az, hogy legyen bármilyen félelmetes is az a nép, amely Isten népe ellen tör, mégis el fog esni. Az istenszobrokra épített birodalmak előbb-utóbb a föld porába hullnak, legyen az a Babiloni vagy a Római Birodalom. Egyetlen ország marad meg csupán, mely nem inog, és örökké áll majd: ez az Isten országa.

RÉ 68 MRÉ 68

„…el nem hagylak téged…” (Zsid 13,1-6) Zsid 13,1-6

(5) „…el nem hagylak téged…” (Zsidók 13,1-6)* Milyen Isten népe? – 1. A Krisztusban testvérek igazán, maradandóan szeretik egymást (1). – 2. A krisztusi ember mindig nyitott mások felé. A vendégszeretetnek azonban vannak határai, és elsősorban a közvetlen környezetünkben ölt testet; de éppen ezért érvényes az intés, miszerint a vendégszeretetről el ne feledkezzünk (2; 1Mózes 18,1-8). Ez ott kezdődik, hogy legalább legyünk kedvesek azokkal, akikkel együtt kényszerülünk lenni, és valamit tegyünk értük. Olyan ritka ma már a „vendégszeretetnek” ez a legelemibb formája is: mindenki fáradt, ideges, türelmetlen, és ha teheti, „uralkodó”. – 3. Pedig mindnyájan testben élünk, és ez a test nagyon tud fájni, egyszer elgyengül. Mindenki megéri majd, hogy tehetetlenül a másikra szorul (3). – 4. Legyünk tiszták házasságban (4), pénzügyekben (5); hiszen a hívő ember megelégedett (1Timóteus 6,6). – Milyen magas a mérce! Csak azzal a bizonyossággal lehetséges, hogy az Úr nem hagy el bennünket.

___

* A legnehezebb, legnyomorúságosabb helyzetekben is megtart bennünket hitünkben a mi Urunk. Ez láthatóvá is lesz rajtunk mások számára. Milyen tehát az Isten népe?

– 1. A Krisztusban testvérek igazán szeretik egymást: „A testvéri szeretet legyen maradandó” (1).

– 2. A krisztusi ember mindig nyitott mások felé. A vendégszeretetnek azonban vannak határai, és elsősorban a közvetlen környezetünkben ölt testet; de éppen ezért érvényes az intés, miszerint a vendégszeretetről el ne feledkezzünk (2; 1Mózes 18,1-8). A vendégszeretet ott kezdődik, hogy legalább legyünk kedvesek azokkal, akikkel együtt kényszerülünk lenni, és valamit tegyünk értük. Olyan ritka ma már a „vendégszeretetnek” ez a legelemibb formája is: mindenki fáradt, ideges, türelmetlen, és ha teheti, „uralkodó”.

– 3. Pedig mindnyájan testben élünk, és ez a test nagyon tud fájni, egyszer elgyengül. Mindenki megéri majd, hogy tehetetlenül a másikra szorul: „Ne feledkezzünk meg a foglyokról, a gyötrődőkről, hiszen magunk is testben élünk” (3).

– 4. Isten népének tagjai csakis tisztán, hitelesen valósíthatják meg a fentieket. Legyünk tiszták házasságban (4), pénzügyekben (5); hiszen a hívő ember megelégedett (1Timóteus 6,6).

Milyen magas a mérce! Csak azzal a bizonyossággal lehetséges megvalósítani, hogy az Úr nem hagy el bennünket, ezért valójában senki és semmi nem árthat nekünk (5Mózes 31,6).