előző nap
következő nap

„Mert megvigasztalta népét az Úr, megváltotta Jeruzsálemet!" Ézs 52

1 Ébredj, ébredj, Sion, szedd össze erődet! Öltözz ékes ruhába, Jeruzsálem, te szent város, mert nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan. 2 Rázd le magadról a port, kelj föl, fogságba vitt Jeruzsálem, oldd le nyakadról bilincsedet, Sion fogságba vitt lánya! 3 Ezt mondja az Úr: Ingyen adtalak oda, nem pénzen váltalak meg. 4 Mert ezt mondja az én Uram, az Úr: Egykor Egyiptomba került népem, és jövevény volt ott, aztán Asszíria sanyargatta, pedig semmit sem fizetett érte. 5 Most pedig mit tegyek – így szól az Úr –, hiszen ingyen vitték el népemet?! Ujjonganak, akik uralkodnak rajta – így szól az Úr –, és gyalázzák nevemet szüntelen, mindennap. 6 Ezért majd megismeri népem a nevemet azon a napon, hogy én vagyok az, aki így szólt: Itt vagyok! 7 Milyen kedves annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! 8 Hallgasd csak! Őrállóid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az Úr a Sionra. 9 Vígan ujjongjatok mindnyájan, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az Úr, megváltotta Jeruzsálemet! 10 Kinyújtotta szent karját az Úr minden nép szeme láttára; meglátják majd mindenütt a földön Istenünk szabadítását. 11 Távozzatok, távozzatok, vonuljatok ki onnan, tisztátalan dolgot ne érintsetek! Vonuljatok ki belőle, tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok! 12 De nem kell sietve vonulnotok, futva menekülnötök, mert az Úr jár előttetek, és Izráel Istene lesz mögöttetek is. 13 Íme, eredményes lesz a szolgám! Magasztos lesz és felséges, igen magasra emelkedik. 14 Sokan csak iszonyodtak tőle, annyira torz volt; nem volt már emberi a külseje, kinézete nem volt emberhez hasonló. 15 De bámulatba ejt majd sok népet, királyok is befogják előtte szájukat, mert olyan dolgot látnak, amiről senki sem beszélt nekik, olyasmit tudnak meg, amiről addig nem hallottak.

Milyen csodásak ezek az ígéretek! Eredetileg ugyan a babiloni foglyok szabadulásáról szólnak, de Krisztus váltságművét is megjövendölik. Mert mi lehet annál nagyobb örömhír, mint hogy vére által, ingyen kegyelemből megváltott minket az Úr? Tegyen szabaddá bennünket ez a hír a jóra, hogy hálás szívvel, ujjongva szolgáljuk őt! Add, Uram, hogy életünk és bizonyságtételünk segítsen másokhoz is eljuttatni az evangéliumot, körülöttünk és szerte a világban!

RÉ 397 MRÉ 419

„Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára…” (Máté 9,14-26) Máté 9,14-26

(16) „Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára…” (Máté 9,14-26)* Jézus Krisztus eljöveteléig bizony az a böjt, hogy foltozzuk a krisztusi újjal a régit, és kockáztatva töltjük az új bort a régi tömlőbe; mert nem futja többre. Vagyis: imádkozunk, figyelünk az Úr Igéjére, szolgálunk, küzdünk, remélünk, nem adjuk fel, hirdetjük a Krisztust, és nem dőlünk be a mindenkori keresztyén forradalmároknak sem, akik az igazán újról „ötletelnek” nekünk. A fentiek, az Ige szerint csak a foltozgatások; de ne becsüljük le a foltozgatást: Isten országának építése ez, böjt, kitartó, önátadó szolgálat; amelyben megvalljuk, hogy fáj a régi, és „foltokban” egyre inkább megjelenítjük a krisztusi újat. A teljesen újat azonban csakis az Úr adhatja. Miközben tehát foltozgatunk, fohászkodunk a teljesen újért, amely hit által már a miénk, de hazugság lenne azt mondani, hogy már most maradéktalanul itt van.

___

* Jézus Krisztus menyegzőt készített nekünk, nem pedig böjtöt.

– 1. Amíg Ő velünk van, megtapasztaljuk azt az örömöt, szabadságot, gondtalanságot, amit a Biblia az élet teljességének nevez. Jézus Krisztus visszajövetelével újra megtapasztaljuk ezt a menyegzői örömöt (14-15.a.).

– 2. Addig azonban, mennybemenetele és visszajövetele között a „böjt” ideje van (15.b.) Nem csupán külsőleg, bizonyos időszakonként böjtölünk, hanem ahogy Kálvin mondta: az egész keresztyén élet böjt, amit nem lehet kiváltani bizonyos napokkal. Ez a böjt testi és lelki böjt, szolgálat, önmegtagadás, lemondás, tanúság, szenvedés. Mégpedig az Úr ügyéért történik mindez, és nem érdemeket szerezve.

– 3. A hívő ember azonban ezt a böjtöt is már az eljövendő menyegző előízeként, örömmel, szabadságban éli meg, hiszen tudja, tapasztalja, hogy Igéje és Lelke által vele az Isten (Máté 1,23). Ez a böjt reménységben gyakorolt böjt, mert eljön majd az a teljes, maradéktalan és egészen új, amit Jézus Krisztus elhozott nekünk.

– 4. Ez az „új” nem a régire foltozott új posztó, hiszen az új anyag rugalmassága megeszi a feslett, régi ruha anyagát. Ez az új nem is régi tömlőbe töltött új bor, mert az új bor pezsgése szétfeszíti a régi tömlőt, és mindkettő odalesz (16-17).

– 5. Jézus Krisztus eljöveteléig azonban bizony az a böjt, hogy foltozzuk a krisztusi újjal a régit, és kockáztatva töltjük az új bort a régi tömlőbe; mert nem futja többre: imádkozunk, figyelünk az Úr Igéjére, szolgálunk, küzdünk, remélünk, nem adjuk fel, hirdetjük a Krisztust, és nem dőlünk be a mindenkori keresztyén forradalmároknak sem, akik az igazán újról papolnak nekünk. Mindez csak foltozgatás ugyan. De ne becsüljük le ezt a foltozgatást: Isten országának építése ez, böjt, kitartó, önátadó szolgálat; amelyben megvalljuk, hogy fáj a régi, és „foltokban” egyre inkább megjelenítjük a krisztusi újat. A teljesen újat azonban csakis az Úr adhatja. Miközben tehát foltozgatunk, fohászkodunk a teljesen újért, amely hit által már a miénk, de hazugság lenne azt mondani, hogy már most maradéktalanul itt van.