előző nap
következő nap

„De neked tudnod kell, mert szent, isteni lélek van benned” Dán 4,15–34

15 Én, Nebukadneccar király, ezt az álmot láttam, te pedig, Baltazár, magyarázd meg, mert országomnak egyetlen bölcse sem tudta megmagyarázni nekem. De neked tudnod kell, mert szent, isteni lélek van benned. 16 Ekkor Dániel, más néven Baltazár egy pillanatra megdöbbent, mert gondolatai megrémítették. De a király így szólt hozzá: Baltazár, ne rémülj meg az álomtól és a jelentésétől! Baltazár erre így válaszolt: Uram, szálljon az álom gyűlölőidre, jelentése pedig ellenségeidre! 17 Az a fa, amelyet láttál, és amely olyan nagyra és hatalmasra nőtt, hogy az égig ért és az egész földről látszott, 18 szép lombja és sok gyümölcse volt, táplálékot nyújtott mindenkinek, alatta tanyáztak a mezei vadak, ágain fészkeltek az égi madarak, 19 az te magad vagy, ó, király! Te lettél naggyá és hatalmassá; hatalmad megnőtt, felér az égig, és uralmad kiterjed a föld határáig. 20 Annak pedig, hogy a király egy szent angyalt látott leszállni a mennyből, aki ezt mondta: Vágjátok ki ezt a fát és pusztítsátok el, de a tövét gyökerestül hagyjátok a földben, vas- és rézbilincsben a mező füve között, hadd áztassa az ég harmatja, és azt egye, amit a mezei vadak, míg csak hét időszak el nem telik fölötte! – 21 annak ez a magyarázata, ó, király: Utolér téged a Felséges ítélete, uram, királyom! 22 Száműznek téged az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és az ég harmatja áztat. Hét időszak telik így el fölötted, amíg el nem ismered, hogy az emberek királyságán a Felséges uralkodik, és annak adja, akinek akarja. 23 Azért mondták, hogy a fa tövét gyökerestül hagyják meg, mert királyságod megmarad, mihelyt elismered, hogy a menny uralkodik. 24 Azért, ó, király, fogadd meg a tanácsomat: Hagyj fel vétkeiddel, légy igazságos, és gonoszság helyett bánj irgalmasan a szegényekkel! Így majd boldogan élhetsz sokáig. 25 Mindez meg is történt Nebukadneccar királlyal. 26 Tizenkét hónap múlva, amikor királyi palotája tetején sétált Babilonban, 27 így szólt a király: Ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére! 28 Alighogy kimondta a király ezeket a szavakat, egy hang hallatszott az égből: Neked szól ez az üzenet, Nebukadneccar király! Elvesztetted királyságodat! 29 Száműznek az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és hét időszak múlik el fölötted, amíg el nem ismered, hogy az emberek királyságán a Felséges uralkodik, és annak adja, akinek akarja. 30 Azon nyomban beteljesedtek ezek az igék Nebukadneccaron. Száműzték az emberek közül, füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmatja áztatta testét, míg olyan hosszúra nem nőtt a szőre, mint a sasnak a tolla, és olyan karmai nem lettek, mint a madaraknak. 31 Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, föltekintettem az égre, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, mert az ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre. 32 A föld minden lakóját semminek tekinti, tetszése szerint bánik az ég seregével és a föld lakóival. Senki sem foghatja le a kezét, és senki sem mondhatja neki: Mit csinálsz? 33 Abban az időben értelmem visszatért, és királyi uralmamhoz méltóan visszatért tündöklő dicsőségem is. Az udvari emberek és a főurak fölkerestek engem, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalomra jutottam. 34 Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek.

„De neked tudnod kell, mert szent, isteni lélek van benned" (15). Dániel felelőssége világtörténelmi jelentőségű, különleges helytállás Nebukadneccar uralkodása idején. Isten gyermekeinek az őket körülvevő hatalomgyakorlók között bátran, szentül kell felelős életet élniük. Istentiszteleten, Istenünk igéjét hallgatva megértjük akaratát? Megrendülve tartalmán, megindulva kegyelmén, felmutatjuk a körülöttünk élőknek?!

RÉ 138 MRÉ 138

„Ki teljesítette a kettő közül az Atya akaratát?” (Máté 21,23-46) Máté 21,23-46)

(31) „Ki teljesítette a kettő közül az Atya akaratát?” (Máté 21,23-46)* – 1. Van olyan ember, aki úgy tesz, mintha tisztességes, engedelmes, istenfélő valaki lenne; - de amikor eljön a hitvallás döntő pillanata, akkor kiderül minden. – 2. A másik embertípus az adott pillanatban nemet mond Isten szavára, vonakodik, „nincs kedvem” hozzá; de amikor kell, akkor mégis ő az, aki cselekszik (30). Sokszor a világ fiai megszégyenítik ebben a hívőket. A bűnösök és paráznák megelőznek bennünket az Isten országában, - hangsúlyozta Jézus (31). – 3. Az élő hit mindig szolgáló, alázatos, nem harsány a dolgos hétköznapok idején; de a nyomorúságos időszakokban kiemelkedik, hiszen a jóléti hithősök mind kidőlnek mellőle. Ezek Isten igazi népe: van közöttük bőven „hivatalos” is, vagyis ne tömjük tele a mennyek országát csak egykori vámszedőkkel és paráznákkal, miközben a hit kockázatát felvállaló, sokszor bukdácsoló „hivatalosakra” gyanakodva nézünk. Erősíts meg Urunk, a döntő időkre, hogy a Te akaratodba kapaszkodva, Tebenned maradjunk, Téged hirdethessünk!

___

* Mi a véleményetek erről? – kérdezi Jézus (28).

– 1. Van olyan ember, aki úgy tesz, mintha tisztességes, engedelmes, istenfélő valaki lenne; - de amikor eljön a hitvallás döntő pillanata, és tovább már nem lehet színészkedni, akkor kiderül minden. Az Ige nyelvére lefordítva mindezt: ő az, aki azt mondja, hogy megyek Uram, követlek Uram, de a minősített alkalommal nem megy (28-29). Nagyon leegyszerűsítve a problémát, a klasszikus magyarázatok itt hozzáteszik, hogy ezek Jézus korában a farizeusok voltak, akik igeneltek, de képmutató módon mégsem úgy cselekedtek, a hitvallás idején pedig elfutottak.

– 2. A másik embertípus az adott pillanatban nemet mond, vonakodik, „nincs kedvem” hozzá; de amikor kell, akkor mégis ő az, aki cselekszik (30). Sokszor a világ fiai megszégyenítik ebben a hívőket. A bűnösök és paráznák megelőznek bennünket az Isten országában, - hangsúlyozta többször Jézus (31). A döntő időben, amikor eljött Jézus, ezek ismerték fel igazán, hogy kicsoda Ő valójában; ezek kértek Őtőle segítséget, vezetését, szabadulást, gyógyulást; nem pedig a kor hivatalos, vallásos emberei (32).

– 3. Igen, ez akkor így volt; persze ma is tapasztalhatunk hasonlót, miszerint nem bízhatja el magát az, aki úgy gondolja, hogy ő már hisz, mert mindig a nehéz pillanatok adnak lehetőséget arra, hogy megvalljuk hitünket, illetve ilyenkor derül ki, hogy kik is vagyunk valójában. Az élő hit mindig szolgáló, alázatos, nem harsány a dolgos hétköznapok idején; de a nyomorúságos időszakokban kiemelkedik, csakis azért, mert a jóléti hithősök mind kidőlnek mellőle. Ezek Isten igazi népe: van közöttük bőven „hivatalos” is, vagyis ne tömjük tele a mennyek országát csak egykori vámszedőkkel és paráznákkal, miközben a hit kockázatát felvállaló, sokszor bukdácsoló „hivatalosakra” gyanakodva nézünk.

Erősíts meg Urunk, a döntő időkre, hogy a Te akaratodba kapaszkodva, Tebenned maradjunk, Téged hirdethessünk!