„A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónon ülő jobb kezéből...” Jel 5,1–10
1 És láttam a trónon ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve; 2 és láttam egy erős angyalt, aki hatalmas hangon hirdette: Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit? 3 De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem beletekinteni abba. 4 És keservesen sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, és hogy beletekintsen. 5 Ekkor az egyik vén így szólt hozzám: Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét. 6 És láttam, hogy a trón, a négy élőlény és a vének között ott áll a Bárány. Olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre. 7 A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónon ülő jobb kezéből; 8 és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt – mindegyiknél hárfa volt és aranypohár, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek –, 9 és új éneket énekeltek ekképpen: Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; 10 és a mi Istenünk papjaivá és országa népévé tetted őket, és uralkodni fognak a földön.
„A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónon ülő jobb kezéből..." (7), és ismét felcsendült, immár a Bárány méltóságát dicsérő ének. Rövid bepillantás a mennyei istentiszteletbe. Felemelő a formája, és nemesen szárnyaló a tartalma. Egyházi énekek, kórusművek, oratóriumok visszhangozzák ezeket a gondolatokat. „Mily boldogság lesz, majd ha fenn..." (RÉ 468).
RÉ 227 MRÉ 373
„Mert eltérítik fiaidat tőlem…” (5Mózes 7) 5Mózes 7
(4) „Mert eltérítik fiaidat tőlem…” (5Mózes 7) Ezeket a nehéz bibliai részeket mindig rosszul fogjuk meg, valahogy úgy, mintha a talicskát a kerekénél emelnénk meg, hogy a fogantyúján keresztül toljuk azt. Ne azon akadjunk fenn, hogy ki kit irtott ki, meg hogy hogyan parancsolhat Isten ilyet. Itt nem erről van szó. Ez olyan badarságra utaló kérdésfelvetés, mintha valaki azt kérdezné, hogy miért a szeretkezésből adatik a gyerek? Isten védi a népét. Nem engedi azt elveszni, aki az Övé. Ezeknek a nehéz igerészeknek ez az egyértelmű üzenete. Ha részletekbe megyünk, de ne menjünk (!), akkor mondhatnánk, hogy az ókor kultúrájához igazodva jelentette ki irántunk való határtalan szeretetét az Isten. De később világosan kijelentette, hogy az Ő valódi, végső gondolata mindig az élet, és soha nem a halál. Olyannyira, hogy egyszülött Fiát, Jézus Krisztust adta érettünk, Őneki fizetett meg, hogy népén könyörülhessen; - ha már a mi gyarló gondolataink szerint nekünk mindenképpen „bűnbakra”, „áldozatra” van szükségünk.*
___
* Népének azonban tudomásul kell vennie, hogy nem azért szereti őket az Isten, mert bárkinél is jobbak lennének (7), hanem azért, mert felfoghatatlanul szereti őket; bennünket. Ezt semmiféle diplomával, intelligenciával, magas IQ-val felfogni nem lehet: csak hittel megragadni, ennek örülni, mindenkire reménységgel tekinteni, senkit nem bántani; vagyis a talicskát a fogantyújánál megfogni.