előző nap
következő nap

„A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól,..." Jel 9,13–21

13 A hatodik angyal is trombitált, és hallottam egy hangot az Isten előtt álló aranyoltár négy szarva közül, 14 amely ezt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el a négy angyalt, akik meg vannak kötve a nagy folyamnál, az Eufrátesznél. 15 És eloldatott a négy angyal, akik készen álltak, hogy bármely órában, napban, hónapban és esztendőben megöljék az emberek harmadát. 16 A lovasseregek száma húszezerszer tízezer volt: hallottam a számukat. 17 A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajtuk ülőket: tűzvörös, jácintkék és kénsárga páncéljuk volt, a lovak feje pedig olyan volt, mint az oroszlánok feje, és a szájukból tűz, füst és kén ömlött. 18 Ez a három csapás ölte meg az emberek harmadát: a tűz, a füst és a kén, amely a szájukból ömlött. 19 Ezeknek a lovaknak az ereje a szájukban és a farkukban van, mert a farkuk kígyóhoz hasonló, és fejjel végződik, és ezzel ártanak. 20 A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket és a bálványokat, amelyeket aranyból és ezüstből, rézből, kőből meg fából készítettek, és amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak; 21 és nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráználkodásaikból és lopásaikból sem.

Az oltár szarvai közül, azaz Istentől jön a parancs a pusztítás erőinek elszabadítására. Hatalmuk csak addig tart, amíg ő akarja (13– 15). Cselekvésüknek pontosan meghatározott ideje van (16). Alakjuk leírása nem szó szerint értendő, hanem emberfeletti erejük érzékeltetése. Ezek istenellenes erők (kígyófarok!), még ha az ő engedélyével működnek is (16–19). A figyelmeztetést, megtérést kellene szolgálniuk. Az ember igazi tragédiája, ha ellenáll a bűnbánatnak, megtérésnek (20–21).

RÉ 165 MRÉ 153

„Minden hetedik esztendő végén el kell engedni az adósságot…” (5Mózes 15) 5Mózes 15

(1) „Minden hetedik esztendő végén el kell engedni az adósságot…” (5Mózes 15)* Az elengedés hetedik esztendejében minden adósságot el kellett engedni az országon belül, Isten népe közösségén belül (1-2). Az idegenekre és a jövevényekre is sok, őket védő rendelkezés vonatkozott, ez az „elengedés” azonban az idegenekre nem vonatkozott (3). Először Isten népén belül legyen rend, engedelmesség, szociális igazság, vagyis ahogy az igeszakasz mondja, ne legyen szegény közöttük, ragyogjon fel közöttük az Isten dicsősége, aztán következhetnek mások (3). Valóban: addig nem tudunk másokon segíteni, amíg a saját dolgainkat nem rendeztük (7-10); miközben a „másik” akkor várhat segítségre, ha valóban tehetetlen és rászoruló. Nem rászoruló az, aki igazából a könnyebb utat választva, élete bajainak megoldását mindig másoktól várja, azokért másokat okol (11). Az elengedés esztendeje előre mutat, arra a nagy elengedésre, amely Jézus Krisztusban mindenféle adósságra és minden népre vonatkozik.

___

* - 1. Az elengedés hetedik esztendejében minden adósságot el kellett engedni az országon belül, Isten népe közösségén belül (1-2). Az idegenekre és a jövevényekre is sok, őket védő rendelkezés vonatkozott, ez az „elengedés” azonban az idegenekre nem vonatkozott (3). Először Isten népén belül legyen rend, engedelmesség, szociális igazság, vagyis ahogy az igeszakasz mondja, ne legyen szegény közöttük, ragyogjon fel közöttük az Isten dicsősége, aztán következhetnek mások (3). Valóban: addig nem tudunk másokon segíteni, amíg a saját dolgainkat nem rendeztük (7-10); miközben a „másik” akkor várhat segítségre, ha valóban tehetetlen és rászoruló. Nem rászoruló az, aki igazából a könnyebb utat választva, élete bajainak megoldását mindig másoktól várja, azokért másokat okol (11).

– 2. Az elengedés esztendeje előre mutat, arra a nagy elengedésre, amely Jézus Krisztusban mindenféle adósságra és minden népre vonatkozik. Micsoda kegyelem: mázsás terhek esnek le rólunk, amikor kifizethetetlen adósságokat elengednek nekünk. Gondoljunk csak az adós szolga példázatára. De ha mi irgalmat nyertünk, nem lehetünk irgalmatlanok a másikkal szemben (Máté 18,21-35).

– 3. Itt mégis azt olvassuk, hogy noha Isten népét megáldja az Úr, ezért ez a nép gazdag lesz, belül rendezi vagyoni viszonyait, egymásra odafigyelnek. De, hogyan élnek ezzel a kivételezett állapottal! Csak azt mondom, szó szerint, amit a fenti igeszakasz említ. Gazdagságukban ezek kölcsönadnak a többi népnek, miközben ők nem szorulnak kölcsönre, így uralkodnak a többi népen, de őrajtuk nem uralkodnak (6). Mondjuk ki, Jézus Krisztusban ez alapvetően másként van. Isten valódi áldásának jele nem a vagyon (egy ideig az is lehet a jele, de az csak múlandó áldás); főleg nem az áldás jele az, hogy Isten népe mások felett uralkodjon ebben a világban; bár Isten valódi népe hiteles és van „lelki hatalma”, - ezt azonban szolgálatra kapta, arra, hogy utolsó legyen itt, mindenki között (Márk 9,35).