előző nap
következő nap

„Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az úr, amikor megérkezik!” Lk 12,41–59

41 Péter ekkor megkérdezte: Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek? 42 Az Úr így válaszolt: Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr a szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? 43 Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az úr, amikor megérkezik! 44 Bizony mondom nektek, hogy az egész vagyona fölé rendeli őt. 45 Ha pedig ezt mondaná szívében az a szolga: Késik az én uram – és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, elkezdene enni, inni és részegeskedni; 46 azon a napon jön meg annak a szolgának az ura, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja: kettévágatja, és a hűtlenek sorsára juttatja. 47 Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem teljesítette azt, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap; 48 aki viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. 49 Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! 50 Keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire gyötrődöm, míg ez végbe nem megy! 51 Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Mondom nektek: semmiképpen, hanem inkább meghasonlást. 52 Mert mostantól fogva, ha öten lesznek egy családban, meghasonlik három a kettővel, és kettő a hárommal. 53 Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével, és a meny az anyósával. 54 Azután szólt a sokasághoz is: Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, hogy eső jön, és úgy lesz. 55 Amikor pedig déli szél fúj, azt mondjátok, hogy hőség jön, és úgy lesz. 56 Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni? 57 De miért nem ítélitek meg magatoktól is, hogy mi a helyes? 58 Amikor ellenfeleddel az elöljáró elé mégy, még útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen téged. 59 Mondom neked, nem jössz ki onnan addig, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.

„Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az úr, amikor megérkezik!" (43). Mindnyájan sáfárok vagyunk abban az értelemben, hogy Isten ránk bíz embereket, akikkel nekünk kell törődnünk, ránk bíz értékeket, amelyekkel gondosan kell gazdálkodnunk. De a hű sáfár lelkületével kell néznünk életünk egy-egy helyzetére és az időnkre is, mindig azt keresve, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus mit kér tőlünk. Ha írott igéje áthat bennünket, akkor döntéseinknél az ő Lelke vezetésével belső bölcsességre is el fogunk jutni (57).

RÉ 168 MRÉ 341

„…a férfiak közül huszonnégyezren intézzék az Úr házának teendőit…” (1Krónikák 23) 1Krónikák 23

(4) „…a férfiak közül huszonnégyezren intézzék az Úr házának teendőit…” (1Krónikák 23) Hogyan megy el az Isten embere innen? – 1. Egyik idős testvérem mondta nekem a következőket: Isten legnagyobb ajándéka az, amikor az ember, feladatát hitben és méltósággal elvégezve, betelt az élettel: vagyis hálával nyugtázhatja, hogy itt „ennyi” volt, „elég” volt, ezért reménységgel vágyik haza. Dávid megkapta ezt az ajándékot (1). – 2. Az ilyen ember nem hagy rendetlenséget maga után, hanem gondoskodik arról, hogy „örökségét” átadja Istentől rendelt „utódának”, és a szép rend, a nyugalom biztosítva legyen távozása után is (25). Aztán Isten mit készít majd a következő nemzedékeknek, az már nem az ő dolga. Az ilyen ember mindig úgy fekszik le, hogy „valami kicsit” megvalósít, Isten kegyelme által, az örök rendből; legalább úgy, hogy az íróasztalán este rendet tesz. Itt soha nincsenek készen a „dolgaink”, de mégis tudni kell majd egyszer hittel és rendben lezárni a földi életet. Erre mindig készen kell lenni (Máté 24,44). Így tett Dávid is (2). Így elmenni, kegyelem. – 3. Az ilyen ember számára legfontosabb az élő Isten tiszteletének továbbadása, annak minden szolgálatával, hagyományával és élő áldásával (3-32).*

___

* Lám, akkor a férfiasság „mércéje” az Isten szolgálatának lehetősége volt; ma pedig valami egészen más (4). Ahol az élő Isten tisztelete rendben van, ott minden egyéb rendezett, vagy rendezhető. Párhuzamos leírásokból tudjuk, hogy az itt olvasható „ideális” állapot csak a felszín, hiszen a háttérben akkor is voltak halálos csaták (3Mózes 10,1-7; 1Sámuel 22,11-20; 2Sámuel 8,17): Dávid ellen, a papok és a léviták között (12-13), a főpapi családok között. Mégis, ahol jelen van az élő Isten, ott még van valami remény, hogy lesz ez egyszer „jobb” is. Olyan jó tudni, hogy noha magától az életünk hamarosan megrothadna, mint másnapra az eper, de Ő „eltett”, megőrzött bennünket a Jézus Krisztusban, szebb időkre.