„Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál” Lk 22,24–30
A nagyság minden kor emberének kísértése. Megdöbbentő, hogy az utolsó vacsora megrendült légköre után a tanítványok közt személyeskedő versengés támad. Mintha egy úrvacsora után a hívek arról vitatkoznának, hogy ki a nagyobb! Jézus magát állítja példának a
tanítványok elé. Ő úgy volt köztük, mint Úr, és mégis szolgált nekik és nekünk. Mindig ő lehet a példánk, ha a nagyságról van szó. „Én
pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál" (27).
RÉ 101 MRÉ 101
„Az Úr Jósáfáttal volt. mert…atyja Istenét kereste…” (2Krónikák 17) 2Krónikák 17
(3) „Az Úr Jósáfáttal volt. mert…atyja Istenét kereste…” (2Krónikák 17) Az emberi logika szerint így hangzik a mondat: "Az Úr Jósáfáttal volt, mert... atyja Istenét kereste...", pedig a mondat valóságos értelme más sorrendet kíván, az Úr Jósáfáttal volt, ezért járhatott ő az Úr útján, és ezért fakadhatott áldás abból, amit tett. Minden itt kezdődik: az Úr velünk van. – 1. Ezért arathatott győzelmeket a király minden nehézség, harc és testvérháború ellenére is, mert megerősítette őt az Úr (1-2). – 2. Ezért szerette, láthatóan elismerte Jósáfátot a népe, így a király is egyre bátrabb lett. A kimutatott szeretet kockázatos, de lehet áldássá is, míg az állandóan kritizált, folyton bántott ember, bármilyen feladatban is „megvadulhat” (5-6). – 3. Ezért kaphatott Jósáfát indíttatást arra, hogy hívő, képzett tanítók járják országát, és újra megtanítsák a népet az Isten törvényére, valamint arra, hogy kik ők, kihez és hova tartoznak (7-9). Azokat pedig, akiknél mások is rendet, határozott célt és megalapozott hitet tapasztalnak, elismerik; - vagy ha nem, legalább számolnak vele. Így lett Júda királysága ismét „tényezővé” (10-19). Légy velünk, Urunk!*
___
* Jósáfát, Júda királya Kr. e. 871-849.