előző nap következő nap

„Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét...” Ef 6,10–24

10 Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. 11 Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. 12 Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. 13 Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. 14 Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, 15 sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. 16 Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. 17 Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. 18 Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért; 19 és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, 20 amelynek követe vagyok bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell. 21 Azért pedig, hogy ti is megtudjátok, mi van velem, és hogyan élek, mindent elmond nektek Tükhikosz, az Úrban szeretett testvér és hű diakónus, 22 akit éppen azért küldtem hozzátok, hogy értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja szíveteket. 23 Békesség a testvéreknek és szeretet hittel együtt az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól! 24 A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen.

„Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét..." (11). Isten igéje arra tanít bennünket, hogy nem egymás ellen kell harcolnunk, nem le kell győznünk a másikat. Harcolnunk kell ugyan, de „nem test és vér ellen" – fegyvereink sem testiek, hanem lelkiek. Látszólag nem valami elrettentőek. Még sincs nagyobb hatalom ezen a világon, mint az igazságszeretet, Isten igazsága, a békesség evangéliuma, a hit, az üdvösség, Isten igéje és az imádság. Mert Krisztusé minden hatalom mennyen és földön.

RÉ 471 MRÉ 476

„Állj félre az Isten elől, aki velem van…” (2Krónikák 35,20-27) 2Krónikák 35,20-27

(21) „Állj félre az Isten elől, aki velem van…”(2Krónikák 35,20-27)* Lám, Nékó fáraó is az „istenre” hivatkozik, nyilván a saját istenére, aki hadakozásba küldte, és aki ebben a harcban vele van, tehát ne merjen senki ellene fordulni (21). Ugyanakkor a szövegből kiderül, hogy most tényleg az élő Isten szólt Nékó fáraón keresztül, és intette Jósiás királyt, hogy ne avatkozzon a nagyhatalmi játszmákba; - nemcsak azért, mert Istennek, a hűtlen népe felett kimondott ítéletét nem tudja megakadályozni; - hanem azért se, mert Isten népének soha nem az a feladata, hogy gyarló játszmákban részt vegyen (22). Az Ő népe lehet hitvallóan bátor szenvedője ezeknek a játszmáknak, de soha nem lehet aktív okoskodója, vagy taktikázója azoknak. Istenre hivatkozni: - nagy alázatot, óvatosságot, imádságot, Szentlelket igényel; - Őrá hallgatni ugyancsak. Egyébként siratódalt érdemlő, halálos veszedelembe kerülünk (23-25), még akkor is, ha életünk sok eleme áldott volt, mint Jósiás királynak (26-27).**

 

__

* A kortörténeti háttérről holnap szólunk.

** Jósiás hű volt az Úrhoz, harcolt az Úr tiszteletének tisztaságáért. Bölcs és tetterős király volt, aki az északi testvérország területét és népét is egyesíteni akarta Júdával, a maga vezetése alatt. Ezt az Úrba vetett hit által akarta elérni. Népébe lelket öntött a szövetség megújításával és a páska újraünneplésével. Jósiás király mégis áldozatul esett, mert az ítéletet feltartóztatni többé nem lehetett: bár hitben járt, ám a végén tévedett. Hisszük, hogy ennek ellenére Jósiás király az Úr gyermeke volt.