„Ott ajándékozlak meg szerelmemmel" Énekek 7
Kultúránkban ritka a szép, házastársi intimitást és elkötelezetten önzetlen fizikai együttlétet megéneklő dal. Isten igéje arra vezet, hogy milyen nagy szükségünk van ennek az ünneplésére! A férfi és a nő kölcsönös, fizikális gyönyörködése (lásd Énekek 4 is) és vágyakozása olyasmi, amit Isten mosolya kísér, amikor az a házasságban teljesedik ki. Minden gyümölcsöt, vagyis a már ismerősöket, a régit, az aszaltat, és a még eztán jövő gyönyörűségeket, a frisseket ígéri a lány a vőlegényének, hiszen ezért tartogatta őket (13).
RÉ 499 MRÉ 280
„… ahol az Úr Lelke…” (2Korinthus 3,4-18) 2Korinthus 3,4-18
(17) „… ahol az Úr Lelke…”(2Korinthus 3,4-18)* A Szentlélek munkáját fejti ki ez az igeszakasz. - 1. A Szentlélek vezet el bennünket a Jézus Krisztusba vetett hitre, ezáltal az élő Istennel való találkozásra (4). - 2. A Szentlélek alkalmassá tesz bennünket Jézus Krisztus követésére, szolgálatára, így az élő Isten dicsőítésére (5-6). Önmagunkban alkalmatlanok vagyunk. - 3. A Szentlélek cselekszi azt a csodát, hogy az Úr Jézus Krisztus szolgálata által építsünk, és ne romboljunk, mert az Igével lehet ölni, és lehet megeleveníteni is, attól függően, hogy Isten Lelke igénybe vett-e bennünket. A Szentlélek cselekszi azt, hogy ne az Ige betűjét, hanem, annak üzenetét, a megváltó Jézus Krisztus szeretetét képviseljük, legalább egymás között. Egyébként, mint hívők, csak „beolvasni” tudunk egymásnak, a magunk önigazult módján (6). - 4. A Szentlélek Isten üzenetét ajándékozza nekünk, az Ige betűjéből magát az Igét. A Szentlélek az, aki a holt betűt megeleveníti. Ő az, aki elveszi a leplet a szemünk elől, és a szívünkről, hogy értsük az Írásokat (7-11). - 5. A Szentlélek szabaddá tesz. Ez a szabadság odaát lesz teljessé; - ebben a világban csakis önkorlátozásban élhető meg (18).
___
* A Szentlélek munkáját fejti ki ez az igeszakasz.
- 1. A Szentlélek vezet el bennünket a Jézus Krisztusba vetett hitre, ezáltal az élő Istennel való találkozásra (4).
- 2. A Szentlélek alkalmassá tesz bennünket Jézus Krisztus követésére, szolgálatára, így az élő Isten dicsőítésére, arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk (5-6). Önmagunkban alkalmatlanok vagyunk.
- 3. A Szentlélek cselekszi azt a csodát, hogy az Úr Jézus Krisztus szolgálata által építsünk, és ne romboljunk, mert az Igével lehet ölni, és lehet megeleveníteni is, attól függően, hogy Isten Lelke igénybe vett-e bennünket. A Szentlélek cselekszi azt, hogy ne az Ige betűjét, hanem, annak üzenetét, a megváltó Jézus Krisztus szeretetét képviseljük, legalább egymás között. Egyébként, mint hívők, csak „beolvasni” tudunk egymásnak, a magunk önigazult módján. Hány ilyen „beolvasást” őrzünk az irattárban, amely öl, mégpedig az Igére és Jézus Krisztusra hivatkozva (6). Ne a kárhoztatás, hanem az üdvösséges igazság szolgái legyünk. Pontosan fogalmaz a mai igeszakasz, hiszen említi, hogy a kárhoztatás, a törvény „mózesi” szolgálata is dicsőséges, hiszen rámutat az ember nyomorúságára. Az üdvözítő krisztusi igazság szolgálata azonban még dicsőségesebb. Az egyik múlandó, a másik maradandó dicsőség (7-11). A nagy veszély az, hogy sokszor a múlandó dicsőség, világi és egyházi értelemben is nagyobbnak tűnik, mint az üdvösség dicsősége. Ne higgyünk a talmi csillogásnak, még a hit rendíthetetlen hőseire tekintve se, hiszen Mózes arcára sem lehetett tekinteni, pedig az múlandó dicsőség volt. Gyakran említjük a közmondást, hogy „az illető” olyan „nagyságos”, hogy a napba lehet nézni, de őrá nem. Vigyázzunk, mert sokunkat fenyeget ez a veszély. Isten Lelke által, Jézus Krisztust tükrözzük, és ne önmagunkat, a maradandó és ne a múlandó dicsőséget.
- 4. A Szentlélek Isten üzenetét ajándékozza nekünk, az Ige betűjéből magát az Igét. A Szentlélek az, aki a holt betűt megeleveníti. Ő az, aki elveszi a leplet a szemünk elől, és a szívünkről, hogy értsük az Írásokat (7-11).
- 5. A Szentlélek szabaddá tesz. Isten szabad. Ő erre a szabadságra váltott meg bennünket a Jézus Krisztusban. Mi is erre a szabadságra vezethetjük el egymást. Ez a szabadság ebben a világban ismeri a korlátokat, de ezeket a kerítéseket soha nem emberi elgondolások, hanem mindig az Úr Lelke állítja számára; persze a másik ember érdekében is. Ez a szabadság odaát lesz teljessé; - ebben a világban csakis önkorlátozásban élhető meg. Minden szabály akkor áldott, ha nem „kívülről”, nem is gyarló értelmezések és érzelmek által „belülről” fakad, hanem „felülről” adatik. „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (18)