előző nap
következő nap

„Hálát adok az Úrnak” Zsolt 7

1 Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús miatt énekelt az Úrnak. 2 Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem, 3 hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül. 4 Uram, Istenem, ha ilyeneket tettem: ha álnokságot követtem el, 5 ha rosszul bántam jóakarómmal, ha kifosztottam, aki ok nélkül bántott, 6 akkor ellenség üldözzön és érjen utol engem, tiporja földre életemet, tapossa porba dicsőségemet! (Szela.) 7 Uram, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem! 8 Gyülekezzenek köréd a népek, te pedig foglalj helyet fölöttük a magasban! 9 Az Úr ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, Uram, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok! 10 Vess véget a bűnösök gazságának, és bátorítsd az igazat, szívek és vesék vizsgálója, igazságos Isten! 11 Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket. 12 Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet. 13 Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. 14 Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít. 15 Ha rosszakarat fogan meg benne, nyomorúságot hordoz, és csalódást szül! 16 Vermet ás, jó mélyet, de maga esik a gödörbe, melyet készített. 17 Visszahárul fejére a nyomorúság, erőszakossága saját fejére száll. 18 Hálát adok az Úrnak, mert igaz, zengem a felséges Úr nevét.

„Hálát adok az Úrnak" (18). Ez a zsoltár egy segítségre szoruló ember imádsága. Nehéz helyzetében az egyetlen, igazi segítséget adni tudó Isten szabadításáért esedezik. Mi is gyakran átéljük, hogy segítségre van szükségünk. Előbb-utóbb arra is rájövünk, hogy a még oly jóleső emberi segítség végső soron kevés. Onnan felülről (Jak 1,17) való nagy ajándék ez a felismerés. Már ezért is hálát kell adnunk. Azért pedig kiváltképpen, ha olyan hitet kaptunk, hogy egy-egy nehéz élethelyzetben meg tudjuk köszönni a szabadítást, még ha utólagos is a köszönetnyilvánítás, hiszen már mielőtt kértük, már mielőtt megszülettünk, Jézus Krisztus megszabadított.

RÉ 7 MRÉ 7

„… megjelent az élet…”(1János 1,1-4) 1János 1,1-4

(2) „… megjelent az élet…”(1János 1,1-4) „A legnagyobb csalódásom az volt az életben, amikor rádöbbentem, hogy a vallások nem az életet munkálják. Mindenki őrzi a saját meggyőződését, és ezért gyűlölni, ölni is kész. Koronként, vallásonként mások a módszerek, de ez a szomorú tényen semmit sem változtat.” - Így érvelt nekem a napokban valaki. Isten az élet Istene, akinek gondolata, Igéje maga az élet, és Jézus Krisztusban az élet Istene belépett a történelembe. Őbenne, Őáltala, még a legnagyobb nyomorúságban is láthatóvá, tapinthatóvá lett az Isten életet megtartó örök szeretete (1-2). Ezért Jézus Krisztus követői még saját maguk értékeit, önazonosságukat, örökségüket szem előtt tartva is, csak az életet szolgálhatják, egymással testvéri közösségben, és örömben (3-4). Aki pedig ezzel a krisztusi szeretettel visszaél, mert rengetegen csak visszaélnek, azon az Úr ítélete majd elégtételt vesz, örök, tökéletes bölcsessége szerint. Isten előtt ugyanis nem maradnak elrendezetlen ügyek!!! De ez már nem a mi dolgunk!*

___ 

* Az életet szolgáló, kockázatos, krisztusi szeretetet, csak a keresztyénség vállalja fel ezen a világon. Bánthatják a keresztyénséget, de a nyugati társadalmak jóléte, szabadsága, humanizmusnak nevezett irgalma  csakis „Jézus Krisztus kultúrájában” jöhetett létre. Majd megtudjuk, ha egyszer nem így lesz. Persze, Isten őrizzen bennünket ettől.