„Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem” Zsolt 17
„Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem" (6). Miért kiált az imádkozó? Olyan távol van tőle Isten, vagy csak így hallja meg, vagy ezért hallgatja meg? Egyáltalán nem. Neki van szüksége arra, hogy egész lényével az élő Istenhez forduljon. Ajkával, hangjával is tudatosítania, vallania és hallhatóvá kell tennie meggyőződését önmagának és másoknak is: meghallgat az Úr. Erről vall a 4. zsoltár írója is: „Meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok" (4,4).
RÉ 17 MRÉ 17
„… ne higgyetek minden léleknek…”(1János 4,1-6) 1János 4,1-6
(1) „… ne higgyetek minden léleknek…”(1János 4,1-6) Egyetlen kérdés létezik csupán: van-e valóságos megoldás az emberi élet számára?* Erre a kérdésre sok hamis válasz született az idők folyamán, amelyek valójában „variációk egy témára”: old meg az életedet a saját erődből, sőt Isten ügye is rád van bízva mindenestül; mert minden az embertől függ. Isten népét is újból és újból megkísérti ez az önhittség: az önmegváltás gőgje. Valójában az a hívő ember, aki tudja, hogy mindenben megváltásra van szüksége, mindene kegyelem, és a testben megjelent Jézus Krisztusban meglátja Isten Fiát, a Megváltót, az egyház és személyes élete Urát.** Az ilyen emberben ott munkál az igazság Lelke (4); aki által szelíden világos hitvallásra kész az élete (5); aki által az ugyancsak Szentlélek által vezetett embereket felismeri (2), és ezekre hallgat (6). Kinek hiszel, kire hallgatsz, ki befolyásol, kinek a gondolatait, válaszait teszed magadévá. Vigyázzunk, mert sok a hamisság, a hamis próféta, az antikrisztus ezen a világon (1; 3). Van itt minden! Ebben a káoszban meglátni az emberré lett, meghalt és feltámadott Urat, mint egyetlen valóságos és örök megoldást; - az tényleg a Szentlélek munkája (4-6).***
___
* Most temettük az egyik idősebb barátomat. Nagy ember volt, köztiszteletben álló, rengeteget dolgozott, olyan fontosnak tartotta magát. Másnapra már szinte el is felejtették.
** Az ilyen ember persze szorgalmas, erejét megfeszítve, tisztán cselekszik, de tudja, hogy nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené (Róma 9,16).
*** Istentől valók vagyunk, ha Őtőle várunk mindent. Ez a bizonyosság azonban nem hívő gőg, hanem alázat, tiszta, szolgáló élet és teljes Őrá hagyatkozás formájában ölt testet. Aki pedig saját erejében bízik, végezetül vajon meddig jut? Gondoljunk csak bele (4-6).