(13) „… tudjátok, örök életetek van.” (1János 5,13-17) A Jézus Krisztusban elnyert örök élet (13) az egyetlen erőforrás (Filippi 4,13), vigasztalás és reménység  (2Korinthus 1,3-10), amely szilárddá teszi Isten népét minden körülmények között (1Korinthus 15,58). Nincsen más, csak ez! Ez a bizonyosság ad értelmet a földi létnek. Ez ad bátorságot a szolgálathoz. Urunk, cselekedd, hogy a legnehezebb napokon is eszünkbe jusson: örök életünk van (2Timóteus 2,8). – Isten népe, az örök élet bizonyosságában fordul naponta imádságában az ő megváltó Urához. Ezzel a bizonyossággal tudja, hogy Isten már mindent előre megadott neki (János 11,41-42), ezért hálaadása mindig megelőzi konkrét kéréseit, amelyeket mindig meghall és az Ő akarata szerint, javunkra meghallgat (14-15). – Isten népének tagjai nemcsak magukért imádkoznak, hanem közbenjáró könyörgéstmondanak másokért is, szeretteikért, testvéreikért, az egyházért és a világért egyaránt. Azért kell egymásért könyörögni, mert mindnyájunkat terhelnek bűneink, ezeknek terhe alatt recseg-ropog ez a világ. Közös imádságban lehet megbánni, megvallani, letenni a bűnöket.*

___

* Azokért is könyörgünk, akiknek „halálos bűnük” van, vagyis akik nem látják a bűnt, saját bűneik rombolását sem, és azt gondolják, hogy úgy vannak rendben a dolgok, ahogy vannak. Őértük is könyörgünk, hogy az Úr adjon nekik megtérést, így belátva letehessék vétkeiket és az örök élet bizonyosságában újat kezdhessenek. Minden bűn a halál követe, de az Ige akkor nevez egy bűnt halálosnak, ha gazdája megátalkodottan nem látja saját bűnét és nyomorúságát, másokra hárítja azt, miközben magát „jónak” gondolja. Ebből a halálos állapotból csak a feltámadott Úr hatalma hozhat ki embereket. Mi pedig csak könyörögjünk értük bátran (16-17).