előző nap
következő nap

„Serkenj fel, ébredj, tégy igazságot peremben, Uram, Istenem!” Zsolt 35

1 Dávidé. Perelj, Uram, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal! 2 Ragadj pajzsot, vértet, és siess segítségemre! 3 Végy elő lándzsát és csatabárdot üldözőim ellen! Szólj így hozzám: Én megsegítelek téged! 4 Érje szégyen és gyalázat azokat, akik életemre törnek! Hátráljanak meg, és piruljanak, akik rosszat terveznek ellenem! 5 Legyenek olyanok, mint a szélhordta pelyva. Az Úr angyala szórja szét őket! 6 Legyen útjuk sötét és síkos, az Úr angyala üldözze őket! 7 Mert ok nélkül vetették ki rám hálójukat, ok nélkül ástak vermet nekem. 8 Érje őket váratlan veszedelem, fogja meg őket a háló, amelyet kivetettek, ők maguk essenek gödörbe! 9 Én pedig ujjongok az Úrnak, és örvendezek szabadításának. 10 Minden porcikám ezt mondja: Ki volna hozzád fogható, Uram? Mert megmented az elesettet az erőszakostól, az elesettet és szegényt a fosztogatótól. 11 Hamis tanúk állnak elő, olyanról faggatnak, amiről nem tudok. 12 Rosszal fizetnek a jóért, életemre törnek. 13 Pedig ha ők betegek voltak, én zsákruhát öltöttem, böjttel gyötörtem magamat, újra meg újra szívből imádkoztam. 14 Úgy jártam-keltem, mintha barátomról, testvéremről lett volna szó, mély bánatba merültem, mint aki anyját gyászolja. 15 De mikor én meginogtam, örömükben összegyűltek. Összegyűltek körülöttem mint idegenek és ismeretlenek, szitkozódnak szünet nélkül. 16 Elvetemülten gúnyolódnak, acsarkodnak ellenem. 17 Uram, meddig tűröd ezt? Ments meg engem az ordítozóktól, életemet az oroszlánoktól! 18 Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek. 19 Ne engedd, hogy kinevessenek hazug ellenségeim, és összekacsinthassanak, akik ok nélkül gyűlölnek. 20 Mert nem jó szándékkal beszélnek, csalárd dolgokat terveznek azok ellen, akik szelíden élnek a földön. 21 Feltátották rám szájukat, hahotázva mondják rólam: Saját szemünkkel láttunk! 22 Láttad mindezt, Uram! Ne hallgass, Uram, ne légy távol tőlem! 23 Serkenj fel, ébredj, tégy igazságot peremben, Uram, Istenem! 24 Ítélj meg igazságod szerint, Uram, Istenem, ne engedd, hogy kinevessenek! 25 Ne mondhassák magukban: Ez az, ezt akartuk! Ne mondhassák: Végeztünk vele! 26 Szégyenkezve piruljon mindenki, aki örül bajomnak! Szégyen és gyalázat borítsa azokat, akik dölyfösek velem szemben! 27 Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az Úr, aki szolgája javát akarja! 28 Nyelvem hirdeti igazságodat és dicséretedet mindennap.

Az új év általában új tervekre is inspirál. Az ünnepek legtöbbször magukkal hozzák az emelkedett hangulatot. Aztán jönnek a másnapok. Mindig jönnek a másnapok. Szembe kell nézni a mindennapi, vagy akár nem is mindennapi problémákkal. Mit tesz ilyenkor az ember? Kesereg, bosszankodik. Vagy, mint Dávid király, élete kisebb-nagyobb gondjait, sőt akár a legnagyobb próbatételeit is rábízza Istenre. Benned megvan-e ez a feltétlen istenbizalom? Nemcsak Dávidét, hanem a te életedet is kegyelmes szeretetében hordozza az Úr!

RÉ 191 MRÉ 207

„… nem hiába jártunk nálatok…” (1Thessz 2,1-12) 1Thessz 2,1-12

(1) „… nem hiába jártunk nálatok…”(1Thessz 2,1-12)* Isten Igéjének hirdetése nem tévelygésből, nem tisztátalan szándékból, nem álnokságból fakad (3). Isten Igéjének hirdetésétől távol legyen minden hízelkedés, kapzsiság, dicsőségvágy (5-6). Isten kiemel bennünket ezekből, és alkalmassá formál arra, hogy ne embereknek akarjunk tetszeni, hanem Istennek, aki mindent tud (4). Gondoljunk csak bele, valahány tévelygés, tisztátalanság, álnokság abból fakad, hogy az ember, saját maga érdekében, embereknek akar tetszeni. Ugyanakkor az apostol hangsúlyozza, hogy ezen a világon semmit sem lehet hangsúlyossá tenni, ha az üzenet hordozója nem „tetszik” az embereknek. Ez azonban soha nem önmagunkért, hanem a ránk bízott „kincsért” fontos. Ezen van a hangsúly. Az apostol is szelídséggel, az ottaniakat nagyon szeretve, azokat nem megterhelve járt Thesszalonikában (7-10). Az apostolt ott tisztelték és szerették. Mindenkit szinte egyenként megismerve hirdette közöttük az evangéliumot (10-12). Nem akarunk embereknek tetszeni, egy határon túl soha nem megyünk, de nagyon is fontos, hogy az emberek tiszteljenek és szeressenek bennünket; - az evangéliumért (1-2).**

___

* Miután Filippiben megkorbácsolták és bebörtönözték Pált és Szilászt (2,2; Cselekedetek 16,16-40), kiszabadulásuk után Thesszalonikába utaztak (Cselekedetek 17,1-10). Igehirdetésük néhány zsidót és „istenfélő” görögöt is elért, de zavargások támadtak, és innen is távozniuk kellett. Később Pál Timóteust küldte Athénből Thesszalonikába (2,17-3,5; Cselekedetek 17,16). Timóteus egy idő után jó hírekkel tért vissza Pálhoz a gyülekezettel kapcsolatban (3.6-8). Ez Pál apostol legkorábbi levele, Kr. u. 50-ből.

** Ahol ezt a kapcsolatot egy gyülekezet vezetője elveszítette, ott teljesen mindegy, hogy kinek van igaza; - az ügy, az evangélium érdekében mennie kell. Ez a tisztelet és szeretet, a szolgálat során, a legnagyobb ajándéka Istennek, amivel elérjük az embereket, de nem kiszolgáljuk őket, hanem az evangélium krisztusi örömével szolgálunk közöttük, így a mi munkák valóban nem lesz hiábavalóvá (1-2).

/div>