1 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára. 2 Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém. 3 Néma voltam, szótalan, hallgattam, de ez nem volt jó, fájdalmam kiújult. 4 Szívem fölhevült bennem, míg sóhajtoztam, lángra lobbantam, nyelvemmel beszélni kezdtem: 5 Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok! 6 Íme, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. (Szela.) 7 Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni. 8 Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem! 9 Ments meg az ellenem vétőktől, ne engedd, hogy a bolondok gyalázzanak! 10 Néma maradok, nem nyitom ki számat, hiszen te munkálkodsz. 11 Vedd le rólam csapásodat, elpusztulok sújtó kezed alatt! 12 A bűn miatt büntetéssel fenyíted az embert, tönkreteszed szépségét, mint a moly. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember. (Szela.) 13 Hallgasd meg imádságomat, Uram, figyelj segélykiáltásomra! Könnyeim láttán ne légy néma, mert jövevény vagyok nálad, betelepült, mint minden ősöm. 14 Ne nézz rám haraggal, hadd viduljak föl, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.
Törekszünk a stabilitásra, életünk mindennapjaiban szeretnénk valamiféle állandóságot tapasztalni. Mégis újra meg újra rá kell döbbennünk, hogy mindaz, amit emberileg biztosnak gondoltunk, elmúlik, tönkremegy. Akkor is, ha mindent megteszünk a magunk ereje és tehetsége szerint, hogy ne így legyen. Nincs reménység? Dehogynem. Viszont csak akkor és úgy, ha az Istennel folytatott mindennapi párbeszédben kerülnek helyre az emberi lét mulandó pillanatai és az Istennél megtalált üdvösséges lét örökkévaló távlatai is.
RÉ 39 MRÉ 39
(3) „… megszentelődjetek…”(1Thessz 4,1-8) Nézzük most a szakaszt „madártávlatból”. Miután az apostol és a thesszalonikaiak testvéri közössége az Úrban, számunkra is áldássá lett; - a levél második nagy egysége kezdődik el a 4. fejezettől, az úgynevezett tanítói rész: a szent életről, a halottak feltámadásáról, Jézus Krisztus visszajöveteléről és az új társadalmi rendről. Az Úr jelenléte a mindennapi életet is átformálja. A szent élet Jézus Krisztus igazgatása alá helyezett élet. Pál nem véletlenül hangsúlyozta akkor - ott a szent élet három fontos területét, amely az Úrban igenis megújul: a házasság, a szeretet, és a szorgalmasan dolgos élet fontosságát. Az első terület megújulásáról beszél most az apostol. A pogány világban a férfi-nő viszonya, egyáltalán a szexualitás, meder nélküli áradattá lett, amelybe csak belefulladni lehetett.* Jézus Krisztusban nincs helye paráznaságnak, sem testi, sem lelki, sem „hitbeli” értelemben. Hangsúlyozzuk ezt annak ellenére, hogy valljuk, nem valami olcsó „moralizmusról” van itt szó. A keresztyén üzenet sokkal több, mint tiszta erkölcs, de mindenképpen már itt tetten érhető, megújult életformát is jelent.
___
* A görögség ismerte az igazságot, de nem tudott szeretni. Gyakori probléma ez, az igazság nevében irgalmatlanná lenni, persze miféle igazság nevében? Akkoriban, ott is probléma volt a lustaság, a rabszolgák kényszerből dolgoztak, a szabadok pedig „okoskodtak”, de a kétkezű munkát lenézték, henye, dologtalan, befolyásolható emberek voltak.