„Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba, hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök” Zsolt 43
„Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba, hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök" (3b–4). A templom utáni sóvárgás az Istenhez vágyódás kifejezése. Isten hajléka összegyűjti az ő népét, ahol hangzik az éltető szó, az igehirdetés, ahol a Szent Isten előtt nyitott könyv az életünk. A templomban áthatja az ég a földet, az emberit megérinti a mennyei, és a testit megnemesíti a lelki. Jó nekünk ma is sóvárogni az istenjelenlét után, a nagy találkozások és a belső átalakulások háza után.
RÉ 43 MRÉ 43
„… ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thessz 5,12-22) 1Thessz 5,12-22
(16) „… ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Thessz 5,12-22) Isten akarata az, hogy a javunkat szolgáló, KRISZTUSI JÓT TARTSUK MEG, és a gonosz minden fajtájától tartózkodjunk (22). Hogyan lehetséges ez? – 1. Mindenkor imádkozzunk. Az imádság az ember állandó nyitottsága az élő Istenre. A szüntelen imádság azt jelenti, hogy az Úr színe előtt élünk meg mindent, hálaadásban és örömben. Az imádkozó ember mindig felfedezi Isten ajándékait (16-18). – 2. Emberi viszonyainkat rendezzük. Vagyis az elöljáróinkat becsüljük, és nem becsméreljük; egymást intjük és bátorítjuk; elsősorban pedig mindenkihez türelmesek és „jók” vagyunk, a krisztusi „jó” „hegyi-beszédes mércéje” szerint (12-15). – 3. A Szentléleknek engedjünk. Olyan ez, mint amikor a kisgyermek enged apja szeretetének, amikor annak feléje nyújtott kezét megragadja, hiszen ez a kéz őt védi, óvja, vezeti, erősíti. Nem minden felénk nyújtott kéz az Atya keze, ahogy nem minden beszéd prófétai szó. A prófétai beszéd: intés és bíztatás, igazság és szeretet egyszerre. Ezért mindent megvizsgálunk, az Atya kezét pedig nem ellökjük magunktól, hanem megragadjuk azt (19-22).