„Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája”
Zsolt 45
1 A karmesternek: A „Liliomok" kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítókölteménye. A szeretet éneke. 2 Szívem zsong a szép szavaktól, művemet a királynak mondom el, nyelvem gyors, mint az írnok tolla. 3 Legszebb vagy az emberek közt, kedves szavak áradnak ajkadról, meg is áld Isten örökre! 4 Kösd derekadra kardodat, te hős, ölts pompás díszruhát! 5 E díszedben járj sikerrel az igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson! 6 Nyilaid hegyesek, átjárják a király ellenségeinek szívét, népek kerülnek hatalmadba. 7 Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája. 8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, ezért kent föl téged társaid közül Isten, a te Istened öröm olajával. 9 Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből, elefántcsont palotákból hárfák vidámítanak. 10 Királylányok viselik ékszereidet, jobbod felől a királyné áll ófíri arannyal ékesítve. 11 Halld csak, leány, nézz, és figyelj ide! Feledd el népedet és atyádnak házát! 12 Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte! 13 Tírusz leánya! A nép gazdagai ajándékkal hízelegnek neked. 14 Csupa dísz a királylány odabent, arannyal van átszőve ruhája. 15 Hímzett ruhákban vezetik a királyhoz, szüzek, barátnői követik, így vonulnak hozzád. 16 Ujjongó örömmel vezetik őket, úgy vonulnak be a királyi palotába. 17 Őseid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké teszel az egész földön. 18 Hirdetem nevedet minden nemzedéknek. Ezért magasztalnak majd a népek örökkön-örökké.
„Trónod Istentől való, mindörökké megmarad, királyi pálcád igazság pálcája" (7). Távlatok nyílnak ebben a zsoltárban, amelyben az emberi uralom tükrözi a Királyok Királyának uralkodását. A megéneklésre méltó király támad, harcol és győz. Felülmúlhatatlanul magas hőfokon szeret, és legyűrhetetlen lendülettel csatázik. Az igazság, a szelídség és a jog csatáját vívja; kegyelmes méltányosság van a kezében. Hála azért, hogy Istenünk a régiek király óhaját messze túlszárnyalta Fiában, Krisztusban!
RÉ 45 MRÉ 45
(7) „… enyhülést adjon…” (2Thessz 1) Töredelmes szívvel szabad végigolvasnunk a mai szakaszt, hiszen amit akkor az apostol a thesszalonikai testvéreknek írt, az a Szentlélek által ma nekünk szól. Olyanok vagyunk-e, mi, az Isten népe, mint akikért hálát lehet adni, akiknek a hite nőttön nő, az egymás iránt való szeretetünk gazdagodik, és ez a hit és szeretet minden üldöztetést és nyomorúságot elvisel? (3-4) Olyanok vagyunk-e, mint akikben „gyönyörködni” lehet, mint akikkel dicsekedni lehet (4), mert elhívatásukhoz méltóan megdicsőül bennünk az Úr Jézus Krisztus? (11-12) Hát, nem tudom? Ha ez alapján ítél meg minket az igazságos Úr, akkor mi is ítéletre juthatunk (5). Isten azonban úgy igazságos, hogy kegyelmes. Övéi ezt tudják, de ezzel soha nem élnek vissza, ezért Szentlelkének erejével igyekeznek méltóvá lenni az Úr szeretetéhez. Az Úr nem engedi bántani népét, megfizet a gyötrőinknek. De ez arra kötelez minket, hogy mi nem gyötrünk senkit, és nem kielégít bennünket ellenségeink majdani gyötrelme, hanem ebben a bűntől gyötrődő világban ENYHÜLÉSÉRT, irgalomért, megtérésért könyörgünk, még ellenségeinkre tekintve is (6-10). Köszönjük, Urunk, hogy Nálad rendeződnek a dolgok; - egyedül Te adsz enyhülést, üdvösséget. Adj sokaknak, adj nekünk is, mert sok minden fáj!