„Isten uralkodik a népeken...” Zsolt 47
„Isten uralkodik a népeken..." (9). Az élő Isten az egész föld, minden nép királya (2–3). Ezt letagadhatatlanul nyilvánvalóvá teszi, mert felvonul dicsőségével és tetteivel előttünk, és akik az övéi, azok zengedezve leborulnak előtte (6–8). Az Úr kiválasztja, és magához hívja az ő népét minden nemzet közül; mindazokat, akiket szeret (4–5). Tehát, nekünk nem kell aggódnunk a „misszió" miatt, „csak" szolgáljuk őt hűséggel a magunk helyén, a többit pedig az Úr elvégzi (9–10).
RÉ 47 MRÉ 47
„… hálával tartozunk az Istennek…” (2Thessz 2,13-17) 2Thessz 2,13-17
(13) „… hálával tartozunk az Istennek…” (2Thessz 2,13-17) – 1. Hálával tartozunk, mert Isten szeretete a Jézus Krisztusban kiválasztott bennünket, és a megszentelődés útján vezet bennünket az Ő dicsőségének teljessége felé (13-14). Ez így túl teológiai. Miről is van szó pontosan? Amikor az öreg magyar vizslánkat megfeddjük valamiért, és emiatt pár percre megsértődik, akkor is később ugyanolyan megkérdőjelezhetetlen bizalommal fordul a „gazdihoz”, ahogy ezt egész életében tette. Minden hálaadás forrása az a tény, hogy az Úr kezdettől fogva maradéktalanul gondoskodott rólunk. – 2. Ebből a hálaadásból következik az Úr ügyéhez való hűség, amit az igeszakasz a keresztyén hagyományhoz, a keresztyén kultúrához való hűségnek nevez. Tehát a hagyománynak igei tartalma van. Ez a hűség a hétköznapok ránk bízott területein is megmutatkozik. Ez egy élő, eleven, megújuló, érlelődő hűség, és soha nem valami kibírhatatlan konokság és makacsság (15). – 3. Az Úr két legnagyobb ajándéka a hála és a hűség, amelyhez harmadikként társul a vigasztaló reménység, minden körülmények között (16-17). Kell-e ennél több?