„...reggel, délben, este gondban vagyok, és sóhajtozom...” Zsolt 55
1 A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye. 2 Istenem, figyelj imádságomra, ne zárkózz el könyörgésem elől! 3 Figyelj rám, hallgass meg engem! Bánatomban bolyongok, és sóhajtozom 4 az ellenség hangoskodása, a bűnösök nyomorgatása miatt. Mert bajt zúdítanak rám, és haraggal támadnak rám. 5 Szívem vergődik keblemben, halálos rémület fogott el. 6 Félelem és reszketés lepett meg, borzongás járt át. 7 Ezért így szóltam: Miért is nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék? 8 Messzire bujdosnék, a pusztában laknék. (Szela.) 9 Sietve keresnék menedéket a szélvész és a vihar elől. 10 Kergesd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket! Csak erőszakot és viszályt látok a városban; 11 ez megy éjjel-nappal falai közt, vész és nyomor van benne. 12 Romlás uralkodik benne, nem távozik tereiről a zsarnokság és a csalás. 13 Nem az ellenség gyaláz engem, azt elszenvedném. Nem gyűlölőm hatalmaskodik rajtam, előle elrejtőzném. 14 Hanem te, magamfajta ember, bizalmas jó barátom, 15 akivel meghitt barátságban voltam; az Isten házába együtt jártunk a gyülekezet körében. 16 Törjön rájuk a halál! Szálljanak elevenen a holtak hazájába, mert gonoszsággal van tele lakóhelyük. 17 Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem. 18 Bár reggel, délben, este gondban vagyok, és sóhajtozom, ő meghallja hangomat. 19 Megszabadít engem támadóimtól, hogy békességem legyen, bár sokan vannak ellenem. 20 Meghallgat Isten, és megalázza őket az, aki ősidők óta trónján ül. (Szela.) Mert nem akarnak megváltozni, és nem félik az Istent. 21 Kezet emelt jó barátjára, és meggyalázta a szövetséget. 22 Szája simább a vajnál, de viszálykodáson jár az esze. Beszéde lágyabb az olajnál, pedig olyan, mint a kivont kard. 23 Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz. 24 Istenem, te taszítod őket a sírnak mélyére. A véreskezű és álnok emberek az emberélet felét sem érik el. De én benned bízom!
Lehet, hogy vannak vagy lesznek az életünkben olyan napok, amikor ez a keserű valóság: „...reggel, délben, este gondban vagyok, és sóhajtozom..." (18). A zsoltárírót egy jó barátjának (14–15) árulása miatt üldözték. Testi és lelki mélységeket járt meg, de reménységgel és bizalommal mondja: „Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem" (17). Legyünk meggyőződve afelől, hogy ha minden barátunk elhagyna, az, aki azt mondta: „Ti barátaim vagytok..." (Jn 15,14), soha nem hagy el minket.
RÉ 55 MRÉ 55
„Ugyanígy az asszonyok is…” (1Timóteus 2,8-15) 1Timóteus 2,8-15
(9) „Ugyanígy az asszonyok is…” (1Timóteus 2,8-15) – 1. Szemléltetés. Egy börtönben végeztem szolgálatot. Az ottani börtönlelkész jött ki elém. Hivatalosan azonban egy ott szolgáló börtönőr hölgyet küldtek értem, aki elkésett, mert addigra én már bejutottam. Úgy lealázott bennünket ezért, mintha az ottani flasztert törölték volna fel velünk. Mi ketten férfiak, keresztyén férfiak pedig csak nyeltünk. Magamban azért megfogalmaztam néhány dolgot. – 2. Magyarázat. Ezekből ide tartozik az, amit az igeszakasz kiemel, miszerint a bibliai rend „patriarchális” és nem „matriarchális”, amely a férfi elsősége mellett döntött (13-14), de bibliai értelemben, miszerint az „elsőség” nem agresszív uralkodás, hanem mindig a másikért felvállalt felelősség, gondoskodás. Ebben a rendben bontakozhat ki a férfi és a nő élete is. Ebben a rendben mindegyikőjüknek adott a sajátos legszebb feladata (15). Az azonban lehetetlen, hogy a férfi meggyengül, és a nő uralkodik, amelynek csak egyik formája a „tanítás” (11-12). Ugyanakkor az is lehetetlen, hogy a férfi félreérti felelősségét és visszaél azzal. Számos kegyesség és világvallás „ó-emberi” módon téved ezen a területen. – 3. Alkalmazás. Hívő férfiak és nők, van még feladat itt, mert akárcsak a világban, közöttünk is felborult a bibliai rend (8-10).*Egyébként pedig minden tiszteletem és hódolatom a nőké, tehetetlen senkik vagyunk mi férfiak nélkülük...
____
* - A „hívő” férfiak nem tudnak igazán imádkozni, és jól élni az Úrtól kapott feladatukkal (8), a „hívő” nők pedig sokféleképpen élnek vissza nőiességükkel (9-10).
- Az Úrtól rendelt mederben kellene maradni, és akkor lehetne „emberségesebb” és veszélytelenebb a férfi és nő kapcsolata, még a vallásokban, talán még a „hívők” között is.