„Kész az én szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek!” Zsolt 57
A hitben élő, Istenben bízó ember tudja, hogy Isten a kezében tartja a bajt, a nyomorúságot, sőt még az ellene forduló haragot és gonoszságot is. Tudja – ahogy a zsoltáríró –, hogy Isten be fog avatkozni, és reménységgel imádkozik: „Kész az én szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek!" (8). Legyünk készek ma is magasztalni a mi Urunkat, attól függetlenül, hogy mit hoz életünk következő eseménye.
RÉ 57 MRÉ 57
„Ugyanígy a diakónusok is…”(1Timóteus 3,8-13) 1Timóteus 3,8-13
(8) „Ugyanígy a diakónusok is…”(1Timóteus 3,8-13) Tegyünk most egy fontos, ide vonatkozó, tanító „kitérőt”. Két alapvető tisztség létezik az egyházban: az Ige szolgálata és a szeretetszolgálat (Cselekedetek 6,1-4; Filippi 1,2). Ezek közül is kiemelkedik az Ige szolgálata, hiszen a diakónusok tisztsége azért jött létre, hogy ezáltal az Ige szolgái csak ennek élhessenek. A püspök ebben az értelemben a gyülekezet vezetője. Az egyházszervezeti, e-világi kényszer miatt ez a vezetés más szinteken is megjelent.* Nagy áldás, ha a püspök ezen a szinten is elsőrenden az Ige szolgája, Jézus Krisztus evangéliumának követe, és nem adminisztrátor. Az Ige szolgálatát teszi láthatóvá, hitelessé, a szeretetszolgálat, a diakónia minden fajtája. De soha ne feledjük el, hogy Jézus Krisztus ügye mindig több, mint szeretetszolgálat, hiszen a szegénység és gazdagság kérdését itt mi soha nem fogjuk megoldani, csak enyhíthetjük azt. Valójában megváltásra van szükség. Ezért jött Jézus Krisztus (1Timóteus 1,15).
___
* Ez kivédhetetlen, a kisegyházak sem tudják kikerülni, lehet másnak nevezni, nem püspöknek, mégis ugyanarról van szó: valaki megbízást kap a felelős vezetésre és képviseletre.