előző nap
következő nap

„...a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek?” Mk 2,18–22

18 János tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle: Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek? 19 Jézus ezt mondta nekik: Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. 20 De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak. 21 Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás tovább szakítja, az új a régit, és még nagyobb lesz a szakadás. 22 És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepeszti a bor a tömlőt, és tönkremegy a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való.
„...a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek?" (18). A farizeusok azért böjtöltek rendszeresen, hogy megtisztuljanak, Isten feléjük forduljon, és helyreálljon a szövetség. Jézussal azonban új időszak veszi kezdetét. A Messiás maga szabadítja meg a bűnöktől a benne hívőket, akik ezért a kegyelemért hálaadással örvendezhetnek és ünnepelhetnek az asztalközösségben. Kegyes vallási szokásokkal nem tudjuk önmagunkat megtisztítani. Jézus az, aki közösséget vállal velünk, és új életet, új lehetőségeket ad.
RÉ 254 MRÉ 364

„… mert úgy tetszett az Úrnak…”(1Sámuel 2,11-26) 1Sámuel 2,11-26

(25) „… mert úgy tetszett az Úrnak…”(1Sámuel 2,11-26)* Bizonyosságunk és békességünk forrása az, hogy az események lényegét illetően végül is minden úgy alakul, ahogy az Úrnak tetszik. Ez az egyetlen esélyünk, ami ugyanis az Úrnak tetszik, az nekünk is maradandóan jó lesz. – 1. Aki viszont perbe száll az Úrral, az elvetemült emberré válik (12-21), akár „világi”, akár „egyházi” ember az illető. Az ilyen pedig ügyeskedik, szabályokat szeg meg, lop, erőszakoskodik, hatalmával visszaél, és minden tekintetben parázna; - ahogy Éli fiai is ilyenek voltak. Az „egyháziaknak” azonban ebben a világban nagyobb a felelősségük, mert az ő hiteltelenségük miatt mások is megutálhatják az Úr ügyét (17). – 2. Velük ellentétben a kis Sámuel kedves volt az Úr előtt, mint az Ő választottja. Aki pedig kedves az Úr előtt, az kedves az emberek előtt is (26). Sámuel ebben a kedvességben növekedett (26.; Lukács 2,42). – 3. Mit kezdjünk Éli főpappal? Aki testi szemeinkkel látva, valahol „középen” áll? Igen öreg, megfáradt, szelíd ember ő (22), aki szereti fiait, és látva engedetlenségüket, megfeddi őket. Ez a feddés világos, de mégis erőtlen (23-25). Nincs „középen”! (Máté 5,37)

___

* Bizonyosságunk és békességünk forrása az, hogy az események lényegét illetően végül is minden úgy alakul, ahogy az Úrnak tetszik. Ami pedig Őneki tetszik, azzal mi nem vitatkozunk, azt elfogadjuk, sőt, arra ráhagyatkozunk. Mindez nem valamiféle erőtlen beletörődés a sorsunkba, hanem éppen ellenkezőleg: ez a ráhagyatkozás a hit lényege, amely engedelmességgel, ugyanakkor értelemmel, örömmel, reménységgel tölti el Isten gyermekeinek életét. Ez az egyetlen esélyünk, ami ugyanis az Úrnak tetszik, az nekünk is maradandóan jó lesz.

– 1. Aki viszont perbe száll az Úrral, az elvetemült emberré válik (12-21), akár „világi”, akár „egyházi” ember az illető. Az ilyen pedig ügyeskedik, szabályokat szeg meg, lop, erőszakoskodik, hatalmával visszaél, és minden tekintetben parázna; - ahogy Éli fiai is ilyenek voltak. Az „egyháziaknak” azonban ebben a világban nagyobb a felelősségük, mert az ő hiteltelenségük miatt mások is megutálhatják az Úr ügyét (17).

– 2. Velük ellentétben a kis Sámuel kedves volt az Úr előtt, mint az Ő választottja. Aki pedig kedves az Úr előtt, az kedves az emberek előtt is (26). Sámuel ebben a kedvességben növekedett (26.; Lukács 2,42).

– 3. Mit kezdjünk Éli főpappal? Aki testi szemeinkkel látva, valahol „középen” áll? Igen öreg, megfáradt, szelíd ember ő (22), aki szereti fiait, és látva engedetlenségüket, megfeddi őket. Ez a feddés világos, de mégis erőtlen (23-25). Mondjuk ki: Nincs „középen”! (Máté 5,37) A hitben nem lehet középen állni. Ennek tisztázása után mégis felmerül a kérdés: hogyan kell és lehet Istennek kedves módon megfeddeni valakit, hogy az engedetlenek hallgassanak a feddő szóra, ugyanakkor ne a saját indulatunk taroljon, hanem rajtunk keresztül Isten feddő szava szólaljon meg, amely a mi saját engedetlenségünket is megítéli. Kegyelemből lehetünk ugyanis az Úr kedveltjeivé, a Jézus Krisztusban.