„...a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan” Mk 4,26–29
„...a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan" (27). Isten országának egyik titkában erősít meg bennünket az ige: fáradozhatunk, dolgozhatunk, vethetünk gyülekezeteinkben, életünkben, de a vetés mégis magától nő, hajt szárat és hoz termést. Hálás szívvel fogadjuk, hogy Isten országáért dolgozhatunk, de a növekedést, az áldást Isten adja, az ige elvégzi a maga dolgát. Ebben bízzunk, ezért imádkozzunk ma is!
RÉ 266 MRÉ 358
„… megsegített bennünket az Úr!” (1Sámuel 7,2-12) 1Sámuel 7,2-12
(12) „… megsegített bennünket az Úr!” (1Sámuel 7,2-12) Munkál az Úr Lelke! Isten népe sóhajtozott az Úr után (2). Ezt a sóhajt megtérés követte, azaz valóságosan az Úrhoz fordult Isten népe (3). A megtérés pedig mindig látható cselekedetekben lesz gyümölcsözővé, miközben eldobjuk a minket terhelő „idegen” és istentelen szokásokat, és az Urat helyezzük életünk trónjára, hogy Ő irányítson minket (4). Ez a „váltás” nagyon nehéz, csak egy elhívott vezetővel az élen, egységben együtt, imádkozva, böjtölve, bűnbánatot tartva lehetséges (5-6). A bűneink így is folyton kísértenek bennünket, de többé nem azok uralnak minket, hanem az Úr megtartó ereje ural és hordoz. Így azonban nem marad el az áldás. Ez az áldás bizonyos esetekben konkrét, e-világi győzelemben is megmutatkozik, amikor mennydörög értünk az Úr, megzavarva az ellenséget (7-11). Az Úr áldása azonban valójában mindig „több” az itteni győzelmeknél, mert a kudarcokban is erőt és reményt ad, azaz megsegít bennünket az Úr! Milyen boldog tapasztalatunk: mindeddig megsegített minket az Úr (12). Jézus Krisztusban egyszer és mindenkorra megsegített! Minden rendben van.