„...egy tálon Keresztelő János fejét” Mk 6,14–29
14 Hallott erről Heródes király, mert Jézus neve ismertté vált; és azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és ezért vannak benne a csodatevő erők. * 15 Mások pedig azt mondták, hogy Illés ő, ismét mások azt beszélték, hogy olyan, mint valamelyik próféta. 16 Amikor Heródes ezt meghallotta, így szólt: Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem. 17 Ez a Heródes fogatta el ugyanis Jánost, és záratta börtönbe a testvére, Fülöp feleségének, Heródiásnak a kedvéért, mivel feleségül vette őt. 18 Mert János megmondta Heródesnek: Nem veheted el a testvéred feleségét! 19 Heródiás ezért megharagudott rá, és meg akarta öletni. De nem tehette, 20 mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta. 21 De eljött a kedvező alkalom, amikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőinek. 22 Ekkor Heródiás leánya ment be táncolni. Ez kedvére volt Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked. 23 Meg is esküdött neki: Bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is. 24 A leány kiment, és megkérdezte anyjától: Mit kérjek? Az pedig ezt válaszolta: Keresztelő János fejét. 25 A leány nagy sietve bement a királyhoz, és azt kérte: Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét. 26 Ekkor a király nagyon elszomorodott, mert a vendégek előtt tett esküje miatt nem akarta őt elutasítani. 27 Azonnal el is küldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte Jánost a börtönben, 28 elhozta a fejét egy tálon, és átadta a leánynak, a leány pedig odaadta azt az anyjának. 29 Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírboltba helyezték.
RÉ 408 MRÉ 327
„…Saulra esett a sors…”(1Sámuel 10,17-27) 1Sámuel 10,17-27
(21) „…Saulra esett a sors…”(1Sámuel 10,17-27)* Sault sorsvetéssel választották meg. Ez akkor bevett módszer volt, mint Isten akaratának objektív tudakolása. Ma Isten Igéje, az Ő akaratának megismerése kapcsán, az egyetlen forrásunk. Ám a személyes hit is lehet gyarló, ezért nagy a veszély, hogy mindenki a maga akaratát olvassa ki Isten Igéjéből. Jöjj, Szentlélek! Mutasd meg akaratodat Igédben, a nehéz helyzetekben is! Nyisd meg üzenetedet számunkra! Életünk eseményeit is Te vedd kézbe, hogy ha félre is értenénk az Igét, akkor se cselekedhessünk akaratod ellen! Szóval nem volt egy rossz módszer az a sorsvetés! (20-22) Saul megválasztása Isten akarata volt, akkor és ott; - de nem a végleges akarata.
___
* – 1. Továbbra is Isten az Ő népének valódi királya, aki megszabadította őket nemcsak Egyiptomból, hanem minden halálos bajból.
Isten örökkévaló király, akkor is, amikor mi a hitetlenségünk miatt földi „királyokra”, istenített emberekre vágyunk.
Gondoljunk csak bele, minden korban és körben, minden időszakban adott az „istenített, ügyeletes megváltó”. Majd ő megújítja a dolgainkat! Aztán nem változik semmi, vagy még rosszabb lesz minden.
Isten a király, aki tudja, hogy „látható megváltóra” várunk, ezért küldte el egyszülött Fiát. Az Ő útját előkészítendő pedig küldött nekünk látható a földi királyokat.
Ez azonban nem változtat a tényen, hogy továbbra is Isten az Úr, Jézus Krisztus az egyetlen király (17-19). Minden király akkor áldott, ha a Szentháromság Isten előtt leborulva szolgál.
– 2. Sault sorsvetéssel választották meg.
Ez akkor bevett módszer volt, Isten akaratának objektív tudakolása.
Ma Isten Igéje, az Ő akaratának megismerése kapcsán, az egyetlen forrásunk.
Ám a személyes hit is lehet gyarló, ezért nagy a veszély, hogy mindenki a maga akaratát olvassa ki Isten Igéjéből.
Jöjj, Szentlélek! Mutasd meg akaratodat Igédben, a nehéz helyzetekben is! Nyisd meg üzenetedet számunkra! Életünk eseményeit is Te vedd kézbe, hogyha félre is értenénk az Igét, akkor se cselekedhessünk akaratod ellen!
Szóval nem volt egy rossz módszer az a sorsvetés! (20-22)
Saul megválasztása Isten akarata volt, akkor és ott; - de nem a végleges akarata.
– 3. Ezért Isten kijelentése szabályozta a király jogait és kötelességeit, vagyis csak Isten ügyét és népe javát képviselhette (25).
A nehézséget azonnal jelzi az a sokféle ellentmondás, amelyek azóta is minden emberi választást kísérnek.
Magas, szép, tehát alkalmas!?
Ez a magas ember mégis elbújik, fél, szerény, tényleg alkalmas? (22-24)
Ahogy megválasztották, máris több pártra oszlott a nép: - voltak olyanok, akik a királlyal tartottak; - és voltak olyanok is, akik megvetették Sault.
Maga Saul pedig abban volt bölcs, hogy úgy tett mintha ezt észre sem vette volna. Ez nem diplomácia, hanem igei üzenet is: ha az Úr követségében járok, meglátom, de észre sem veszem a fintorgókat, mert vérszemet kapnak… (26-27)