előző nap
következő nap

„Még mindig nem értitek?” Mk 8,11–21

11 Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele, mennyei jelt követelve tőle, hogy kísértsék őt. 12 Jézus pedig lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek. 13 Ezzel otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és elment a túlsó partra. 14 De elfelejtettek kenyeret vinni, és csak egyetlen kenyér volt náluk a hajóban. 15 Jézus figyelmeztette őket: Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától! 16 Ők pedig tanakodni kezdtek egymás között, hogy nincs kenyerük. 17 Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: Miért tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem veszitek észre és nem értitek? Még mindig keményszívűek vagytok? 18 Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek, mégsem hallotok? És nem emlékeztek, 19 amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Így feleltek: Tizenkettőt. 20 És amikor a hét kenyeret megtörtem a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Ezt mondták: Hetet. 21 Ő pedig megkérdezte tőlük: Még mindig nem értitek?

„Még mindig nem értitek?" (21) – úgy szól Jézus a tanítványokhoz, mint egy tanár. Amikor a kenyérszaporítás után együtt elhajóznak, Jézus a farizeusok és írástudók „kovászáról" beszél, azaz a tanításukról, életgyakorlatukról. A tanítványok pedig arról vitáznak, hogy nincs kenyerük. Gyakran történik ma is így egy gyülekezetben, hogy a lelkész lelki dolgokban szeretne iránymutatást adni, a gyülekezet pedig a hétköznapiakra, az anyagiakra érti. Figyeljünk a lelkiekre!

RÉ 438 MRÉ 258

„…aki ezt a nagy győzelmet szerezte…”(1Sámuel 14,36-52) 1Sámuel 14,36-52

(45) „…aki ezt a nagy győzelmet szerezte…”(1Sámuel 14,36-52) Saul böjti fogadalma értelmetlen volt, amire ráadásul minden katonáját kötelezte. A harcoló katonai tábor tisztasága előírás volt (5Mózes 23,10-15), de ez nem egy értelmetlen elgyengítő, napestig tartó böjtöt jelentett azokra nézve, akiknek éppen testi erőre lett volna szükségük. Jónátán akaratlanul, de messze megelőzte korát, amikor éhségét lépes mézzel oltva, elmarasztalta apja értelmetlen fogadalmát (29). Sorvetéssel derül ki, hogy ő szegte meg a fogadalmat (39-45). A sorsvetés még mindig objektívebb, mint posztmodern korunkban az egyes ember érzelmi meglátásai. Saul azt hiszi, az Úr azért nem felel neki, mert értelmetlen fogadalmát valaki megszegte. Az érzelmi keresztyénség is hasonló tévutakon járhat: mindig magából indul ki, folyton másokat vádol, és az Igére hivatkozva is csak saját lelke a hitének forrása (36-38). Amikor a nép megmenti Jónátánt, noha a törvény szerint halál járna engedetlenségéért (2Mózes 27,29), de mégis neki köszönhetik a győzelmet: ez annak a kegyelemnek „előzetese”, amely aztán Jézus Krisztusban jött közel hozzánk (45-46). Őneki nem irgalmaztak, de Ő szerezte meg nekünk az igazi győzelmet.*

___

* Innen nézve nevetséges a többi… Saul ugyan egyelőre sikeresen vette fel a harcot a környező népekkel, de aki sokat harcol, annak helyzete egyre súlyosbodik, kénytelen minden erejét arra fordítani, hogy győzelmeit fenntartsa, erős emberekkel és technikákkal; – miközben a bukás kikerülhetetlen (47-52).