előző nap
következő nap

„Te vagy a Krisztus” Mk 8,27–9,1

31 És tanítani kezdte őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. 32 Jézus nyíltan beszélt erről. Péter ekkor félrevonva őt feddeni kezdte; 33 ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megfeddte Pétert, és ezt mondta: Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint. 34 Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! 35 Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. 36 Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete veszendőbe megy? 37 Mert mit is adhatna az ember váltságdíjul az életéért? 38 Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal. 9,1 Azután így szólt hozzájuk: Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.

Izráel egyik félreeső helyén, egy régi pogány vallásos zarándokhely közelében, útközben kérdezi meg Jézus a tanítványait, hogy kinek mondják őt az emberek. Mi, mai tanítványok is erre a három dologra figyelhetünk: a hitvallás sokszor nem a központban, a fontos helyeken hangzik el, hanem a félreesőkön; más hitek, babonák, és hitvilágok között; és sokszor nem tervezett módon, hanem spontán, útközben. De a tartalma mit sem változott 2000 éve: „Te vagy a Krisztus" (29).

RÉ 184 MRÉ 218

„…többet ér az engedelmesség az áldozatnál…” (1Sámuel 15,10-23) 1Sámuel 15,10-23

(22) „…többet ér az engedelmesség az áldozatnál…”(1Sámuel 15,10-23) Sault elvetette az Isten, mert engedetlenné lett, hiszen az amálékiták feletti győzelem után visszatartottak maguknak a zsákmányból. Ráadásul Saul a számonkéréskor mindezt a népre hárítja, azt tartva, hogy ő teljesítette az Úr parancsát, legyőzte az ellenséget, és amit félretettek azok állataiból, azt az Úrnak való áldozatra szánták. Érted tettük Urunk! Ez ma is a legkegyesebb magyarázat, szinte mindenre. Még a nyilvánvaló bűnöket is meg tudjuk magyarázni, pedig ehelyett töredelmes szív és bűnbánat kellene (13-21). Sámuel prófétát meggyötrik az események (10-12),* de tartja magát az Úr döntéséhez, és elmondja Saulnak mindezt, hangsúlyozva, hogy Isten többre értékeli az engedelmességet, mint az áldozatot. Jézus Krisztus egyetlen, tökéletes áldozata pedig végképp erre indít bennünket: engedjünk az Úrnak, szeressük egymást, vagyis ne kényszerítsük egymást értelmetlen áldozatokba, mert az üdvösség az Úrban már a miénk. Nem az engedelmesség üdvözít, hanem az üdvbizonyosság tesz engedelmessé (22-23).

___

* Sámuel egész éjszaka hánykolódik ágyában. Akinek fontos az Úr ügye, az szenved, ha baj, engedetlenség és konfliktus gyengíti a szent ügyet, és szenved még az elbukott szolgák miatt is…