előző nap
következő nap

„Ezt az ifjút vezesd el az ezredeshez, mert jelenteni akar valamit.” ApCsel 23,12–22

12 Amikor megvirradt, a zsidók összesereglettek, és átokkal kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak addig, amíg meg nem ölik Pált. 13 Több mint negyvenen voltak, akik ezt az összeesküvést szőtték. 14 Ezek elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és így szóltak: Súlyos átokkal köteleztük magunkat, hogy semmit sem veszünk magunkhoz, amíg meg nem öljük Pált. 15 Most tehát a nagytanáccsal együtt javasoljátok az ezredesnek, hogy vezettesse őt hozzátok, mintha alaposabban akarnátok kivizsgálni az ügyét. Mi pedig készen állunk, hogy végezzünk vele, mielőtt ideér. 16 Pál nőtestvérének fia azonban hallott a cselszövésről, elment, és a várba bejutva elmondta ezt Pálnak. 17 Pál magához kérette az egyik századost, és ezt kérte tőle: Ezt az ifjút vezesd el az ezredeshez, mert jelenteni akar valamit. 18 Az tehát maga mellé vette az ifjút, elvezette az ezredeshez, és ezt mondta: A fogoly Pál hívatott engem, és megkért, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert valamit mondani akar neked. 19 Az ezredes kezénél fogva félrevonta az ifjút, és megkérdezte tőle: Mit akarsz nekem jelenteni? 20 Az pedig így válaszolt: A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged: vezettesd le Pált holnap a nagytanács elé, mintha valamit pontosabban akarnának megtudni róla. 21 De te ne engedj nekik, mert közülük több mint negyven férfi leselkedik rá, akik átokkal kötelezték magukat, hogy addig nem esznek és nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen is állnak, csak üzenetedet várják. 22 Az ezredes elbocsátotta az ifjút, és meghagyta neki: Senkinek se szólj arról, hogy ezt jelentetted nekem!

Sokféle emberkép volt és lesz, de Isten megmutatja nekünk, hogy milyen az ember. Vannak, akik szerint a tanulatlan ember könnyen bűnbe esik. Jézus azt mondja: a szívből származik a bűn. Akár a nagytudású és nagyhatalmú főpapok, a Nagytanács tagjainak szívéből is! Isten előtt azonban nincs lehetetlen. Pál nőtestvérének a fia válik Isten eszközévé: még az ezredes is hitelt ad a szavának. Isten előhozta őt az addigi ismeretlenségből azért, hogy megdicsőítse magát.

RÉ 11 MRÉ 11

„…ingerültségem feleletre kényszerít…” (Jób 20) Jób 20

(2) „…ingerültségem feleletre kényszerít…”(Jób 20)* UGYANAZT A HELYZETET ALAPVETŐEN MÁSKÉNT ÉS MÁSKÉNT LÁTHATJUK, attól függően, hogy ki hol áll, és milyen helyzetből nézi azt. – 1. Az egész helyzet azután az egyetlen élő Isten után kiált, aki mindeneket együtt lát, mindeneket örökkévaló összefüggésből szemlél, és a vitathatatlanul igaz üdvösséges „rend” mentén értékel. – 2. Amit Cófár mond, a maga összefüggésében igaz is lehet. Cófár szemléletes képekben tárja elénk azt, ahogy a „bűnös” ember büszkesége, gazdagsága, a baj idején menekülése mind-mind hiábavaló; – mert gőgje (4–11), vagyona (12–23), oltalma (24–28) a büntetés idején (29) semmivé lesz örökre, mint a ganéj (7). – 3. Amit Cófár mond, mégiscsak részigazság. A szenvedő ember számára pedig nemhogy a részigazságok, önmagában az igazság sem jelent már semmit; – csakis az irgalom, könyörület, kegyelem és részvét lehet az egyedüli segítség és megoldás számára. – 4. Arról nem is beszélve, hogy Cófár ingerülten, indulatból, és nem kisebb gőggel tárja elő igazságának „gazdagságát”, mint amit beszédében ő maga is megítél (2–3). – Jöjj, megváltó Urunk, könyörülj rajtunk!

___

* Jób és barátai vitájából szinte fájdalmasan hasít belénk a felismerés, miszerint UGYANAZT A HELYZETET ALAPVETŐEN MÁSKÉNT ÉS MÁSKÉNT LÁTHATJUK, attól függően, hogy ki hol áll, és milyen helyzetből nézi azt.

Cófár második megszólalását olvasva (1), és az eddigi párbeszédeket is szem előtt tartva, ez a felismerés már elevenné lesz számunkra.

– 1. Az egész helyzet azután az egyetlen élő Isten után kiált, aki mindeneket együtt lát, mindeneket örökkévaló összefüggésből szemlél, és a vitathatatlanul igaz üdvösséges „rend” mentén értékel.

– 2. Amit Cófár mond, a maga összefüggésében igaz is lehet, ahogy a másik két barát beszédének számos elemével is ez a helyzet.

Cófár szemléletes képekben tárja elénk azt, ahogy a „bűnös” ember büszkesége, gazdagsága, a baj idején menekülése mind-mind hiábavaló; – mert gőgje (4–11), vagyona (12–23), oltalma (24–28) a büntetés idején (29) semmivé lesz örökre, mint a ganéj (7).

– 3. Amit Cófár mond, mégiscsak részigazság. Ezt az olvasó a kerettörténetből is tudja.

A szenvedő ember számára pedig nemhogy a részigazságok, önmagában az igazság sem jelent már semmit; – csakis az irgalom, könyörület, kegyelem és részvét lehet az egyedüli segítség és megoldás számára.

– 4. Arról nem is beszélve, hogy Cófár ingerülten, indulatból, és nem kisebb gőggel tárja elő igazságának „gazdagságát”, mint amit beszédében ő maga is megítél.

Nem is veszi észre, hogy saját magát is megítéli, „kiprédikálja” (2–3).

– Jöjj, megváltó Urunk, könyörülj rajtunk.