előző nap következő nap

„Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek” 1Kor 2,6–16

6 A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ mulandó fejedelmeinek bölcsességét, 7 hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. 8 Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. 9 Hanem amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek." 10 Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. 11 Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. 12 Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. 13 Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. 14 A nem lelki ember pedig nem fogadja el Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. 15 A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg. 16 Mert ki értette meg az Úr szándékát, hogy őt kioktathatná? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

„Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek" (9). A láthatók lehetnek a földiekre irányuló korlátai is hitünknek. Hit által azonban a láthatatlanokból is meríthetünk erőt. Ahogyan a szemünkkel látunk, és a fülünkkel hallunk, úgy a hitünk az az érzékszervünk, amellyel nemcsak láthatjuk a láthatatlant, hanem (7) az eljövendő dicsőségből (Jn 5,44) elővételezve, erősíthet ma is Urunk napi küzdelmeinkben. Adj, Uram, ilyen látást!

RÉ 371 MRÉ 382

„…tele vagyok…” (Jób 32) Jób 32

(18) „…tele vagyok…” (Jób 32) HOGYAN KÉPVISELHETŐ AZ IGAZSÁG? Hogyan képviselhető az Isten igazsága? – 1. Elíhú, a legfiatalabb, eddig nem szólt, mert nem szólhatott, de amikor a többiek kifogytak a szóból, előállt. Alig várta az igazság pillanatát, valójában saját maga fellépését (4). Ő majd megválaszol Jóbnak, ő tudja a választ (12). Elíhút szétfeszíti a pártatlan igazság kimondásának kényszere (15–22), szerinte Isten Lelke által felvértezve (6–9), ezért magabiztosan szól, ami kifelé haragos indulatban ölt testet (2). – 2. Van igazság, az élő Istennél van az igazság, de ezzel a lelkülettel Isten igazsága soha nem képviselhető, sem egyházban, sem világban. Rengeteg áldozata volt, van, lesz annak, ha az isteni igazságra emberi indulattal hivatkozunk. – 3. Hogyan lehet hitelesen képviselni az élő Isten egyetlen, vitathatatlan igazságát? Csakis úgy, ahogy ezt Jézus Krisztus tette: – szeretettel, szelíd alázattal (Máté 11,29); – másokat magunk elé helyezve; – ezt a szeretetet a közvetlenül ránk bízottakkal kezdve; – ennek a feltétel nélküli, önátadó szeretetnek minden „halálos” veszélyét felvállalva; – mert csak így teljesedhet ki a magunk élete is. Jézus Krisztus így szeretett bennünket, valamint erre a szeretetre váltott meg, szült újjá bennünket (János 13,14). – Önmagunkkal, vagy Krisztussal vagyunk „tele”?