„Te azért járj a jók útján, és ügyelj az igazak ösvényeire!” Péld 2,16–22
A „más asszonya" (16) kifejezés itt az élvezetek hajszolását jelképezi. Azt, amikor az ember az igaz élet örömei helyett a testi vágyak zabolátlan kiélésében keres boldogságot. Isten igéje figyelmeztet: lehet, hogy a bűnösök útja gyors sikert és nagyobb örömöt ígér, ám végül a vesztébe rohan az, aki ezt választja. Hosszabb távon csakis a szeretet, a hűség, a megbízhatóság, a tisztességgel szerzett kevés feletti öröm, és a bölcs megelégedettség biztosíthat sikert és boldogulást.
RÉ 133 MRÉ 133
„…és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga tudta, hogy mi van az emberben.” (János 2,13–25) János 2,13–25
(25) „…és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga tudta, hogy mi van az emberben.” (János 2,13–25) EZ A BIBLIAI ANTROPOLÓGIA LÉNYEGE. – 1. A Biblia világosan kimondja, hogy az emberben önmagától nincs semmi jó. Az ember egyéni és közösségi értelemben egyaránt romlott, teljesen gonosz (Róma 3,10). Az ember mindent az érdekei alapján cselekszik és szemlél, még az egyházban, a vallásban, a hitben, a templomban is (13–16). Ami jó van bennünk, az is Isten ajándéka. – 2. Jézus Krisztus tudja, hogy mi van bennünk, hogy milyen az ember. Ő az egészen rejtett dolgainkról is tud, hiszen Ő a szívek és a vesék vizsgálója (Jeremiás 17,10; Jelenések 2,11). Jézus Krisztusnak nem volt illúziója az emberrel kapcsolatban. Nekünk se legyen. – 3. Mégis éppen ez az evangélium, hogy Isten ennek ellenére szeret bennünket, és egyszülött Fiában nemcsak közel jött hozzánk, hanem lehajolt érettünk, hogy újjászüljön és megváltson bennünket, az Úr Jézus Krisztus teste templomának lerombolása és felépítése által (17–22).