„A mihaszna és rosszindulatú ember hamis szájjal jár-kel,...” Péld 6,12–19
Bibliaolvasó keresztyén emberként talán távol van tőlünk a szándékos rombolás, és nem nevezzük magunkat „álnok embernek". Viszont elmondhatjuk-e az itt felsoroltak ellentétét magunkról? Jóindulatú, igazat mondó, egyértelműen kommunikáló, békességre törekvő, egyenes ember vagyok, aki nem manipulál másokat, megelégszik kevéssel, igazságos, és arra törekszik, hogy megoldja a konfliktusokat. Ha valamelyiket nehéz magunkra vonatkoztatni, akkor még van feladatunk. Tegyük meg az Úr kedvéért.
RÉ 124 MRÉ 124
„Uram, nincs emberem…” (János 5,1–15) János 5,1–15
(7) „Uram, nincs emberem…” (János 5,1–15) A harmincnyolc éve beteggel együtt mi is átéljük, hogy „NINCS EMBERÜNK”. – 1. A mai Ige azonban azt hirdeti, hogy „van emberünk”. Isten ugyanis Jézus Krisztusban emberré lett. Ez az evangélium, a Biblia központi üzenete, amely köré minden rendeződik, mint vasreszelék a mágnes köré. – 2. Tehát van emberünk, ebből következően van megoldás. Az egyetlen élő Isten azért lett emberré Jézus Krisztusban, hogy megoldást adjon az ember nyomorúságára. A megoldás több mint a testi gyógyulás. A megoldás az örök élet, az üdvösség, az Isten eredetei rendje, amelybe visszahelyezi az emberi életet, és amely által feltisztul, megbékül, meggyógyul, és rendeződik a jelen. Ez a „megoldás” persze lehet testi gyógyulás is, ha Isten úgy akarja, de annál mindig több; – akkor is a mienk, ha nincs testi gyógyulás. – 3. Tehát van emberünk, van megoldás, s ennek áldott következménye, hogy ebben a világban mi is egymás emberei legyünk, ne pedig egymás farkasai, vagyis figyeljünk sokkal jobban oda egymásra.