(15) „…el akarják vinni, hogy királlyá tegyék…” (János 6,1–15) A régi „királyt” mindig megunjuk, mert előbb-utóbb csalódunk benne. Aztán JÖN AZ ÚJ „KIRÁLY”, akit eleinte felruházunk álmainkkal és minden várakozásunkkal, mert majd „paradicsommá” teszi az életünket. – 1. Nekünk olyan király kell, aki megoldja a „kenyérgondjainkat”. Ez a kifejezés itt azt jelenti, hogy nekünk olyan király kell, aki mindenben maradéktalanul mindenkinek a legjobb, legboldogabb életet biztosítja ezen a földön, azaz tejben és vajban fürdet bennünket. Az az érdekes, hogy még el is hisszük, hogy ebben a világban ez lehetséges. Aztán az adott királynak ez nem sikerült, akkor jönnek a kritikák, és majd várjuk az új királyt. – 2. Jézus Krisztus az ötezer ember megvendégelése után azonnal visszavonul, amikor ilyen kenyérkirállyá akarják tenni Őt. – 3. Ezzel az Úr Jézus Krisztus egyértelműen jelzi; – hogy csodája, az ötezer ember megvendégelése csupán egy messiási jel volt, – amely pont arra utal, hogy ebben a világban csak Ővele kezdődhet el valami jobb, – de csakis Ővele számolhatunk le minden fent említett illúziónkkal, hiszen ez a bűnös világ megváltásra szorul, vagyis itt soha nem lesz igazság. – Ő a Megváltó, jelzi ez a csoda, aki majd „odaát” érvényesíti maradéktalanul üdvösséges igazságát és rendjét.